Férfiak esetén a hosszú házasság titka a szelektív hallás?

A véleményem az, hogy ez tipikus esete annak, amikor egy valós problémára egy rossz megoldást választunk.

A probléma az, hogy a nők eszköztára az önérvényesítésre gyakran kimerül a sértegetésben, játszmázásban, hisztiben. Abban van igazság, hogy az ilyen sértéseket el kell engedni a fül mellett, a játszmába pedig nem szabad beszállni. Eddig még igazat is adnék.

Ami viszont kimarad ebből az érvelésből az az, hogy annak a nőnek ilyenkor van egy problémája. Attól, hogy a módszer szar, a kiváltó ok még lehet valós. A csávók többsége pedig nem csak a hisztit, de a problémát is ignorálja. Ez így maximum a hosszú és szar házasságok titka. A jó az lenne, ha a probléma megoldásra kerülne a sértegetés eszkalálódása NÉLKÜL.

20# Edricus, ez jó!

Mármint... Szomorú, hogy ide jut egy egykor lángoló kapcsolat. De mégis van valami bája.

Őszinte.

Sajnos sok kapcsolat nem ilyen, rosszabb, számítóbb. Mondjuk az egyik fél rosszindulatú, bántalmazó.

"Igazából, ha viszonylagos nyugalom és békesség van, együtt tudnak élni bizonyos problémákkal, akkor az szerintem nem akkora gáz."

Ha így nézzük, lehet. Ugyanakkor nem is tudom, hol kezdjem, miért nem értek egyet ezzel.

Ez a kijelentés azt jelenti, hogy jobb nem beszélni a problémákról, mert ha szembenézünk a problémával, elmérgesedhet a helyzet. Ezzel azt is kijelentjük, hogy a problémát meg sem próbáljuk megoldani, és ezt tüntetjük fel a sikeres házasság kulcsának. Mintha azt mondanánk, hogy ha nem beszélünk róla, akkor nincs. Ja, és ezért a nőt tesszük felelőssé, mert vele nem lehet együttműködni, csak figyelmen kívül hagyni.

Alapvetően azzal semmi baj nincs, ha úgy döntünk, hogy egy problémát nem akarunk megoldani, he ez konszenzusos. Itt azonban az egyik fél úgy dönt, hogy ignorálja a másik problémáját, a SAJÁT nyugalma érdekében. Ez csak a férfinek békesség és nyugalom, a nő szempontjából tehetetlenség és frusztráció. Ez csak azért lehetett a békés házasság titka az előző generációknál, mert a válás nem volt kézenfekvő opció.

Hallgattam múltkor egy podcastot, két párterapeuta pszichológus pontosan azt fejtegette, hogy a válások többségénél az a forgatókönyv, hogy a férjnek csak akkor esik le a tantusz, amikor a feleség már rá sem bír nézni. Mert addig azt gondolta mindig, hogy nincs semmi probléma, csak a feleség túlreagál mindent. Csakhogy a feleség szempontjából az lett volna a normális reakció, amivel egyedül maradt.

Szóval nem: szerintem nem ez a titka a boldog házasságnak, no.