A filmek többségében miért úgy mutatják be, hogy a házasság csak a lúzereknek való, miközben a vagány emberek kalandoznak?

Ott az oldalon is sokszor olvasni, hogy élni vs házasságban lenni..

Jó partnerrel szerintem sokkal jobban lehet élni, mint egyedül, amennyiben az élés nem magad rommá dugását jelenti. Minőségi embernek márpedig nem azt jelenti, hanem utazást, élményeket, bulikat, szép emlékeket, vad közös ötleteket, barátokkal és családdal szerzett szép perceket, fejlődést, célokat, álmokat.

Nehezen tudnél olyan filmet vagy sorozatot mondani ahol ne az lenne a konklúzió, hogy csak stabil párkapcsolatban/házasságban lehetsz boldog.

Konkrétan egy ilyen sem jut eszembe.

Inkább pont az megy, hogy az emberek dekadenciáját mutatják be a szingliséggel és kalandozásokkal, de amint a szereplő átmegy a kötelező karakterfejlődésen, rájön hogy csak akkor lehet boldog, ha van mellette valaki.

Félreértés ne essék, szeretem a szabad életet, de azt, hogy valakinek hűséget fogadsz, semmiképpen nem nevezném annak, hogy az ember olyankor "már nem él", mert akkor "él", amikor kalandozik. Utálom ezt a szembeállítást, és igazából sosem értettem. Olyan mint amikor valaki a diplomáját fikázza, hogy "csak seggtörlésre jó"

Igen? Akkor minek végezted el?

Na ugyanez a kapcsolatoknál. Ha fikázod, ne menj bele. Ha már belementél, minek fikázod?

Én úgy vettem észre, hogy a főszereplő az, aki nem akar elköteleződni, és az ő szemüvegén látunk a film nagy részében, na de aztán jön a fordulat, és rájön, hogy csak egy társsal lehet boldog, de ezek általában a film végén vannak, és a film nagy részét az ő látásmódjának propagálása teszi ki olyannyira, hogy a valódi "tanulság" eltörpül mellette. Jó példa erre a családi üzelmek.

-Szóval, milyen frizurát szeretne?

-Hát, valami olyasmit, ami azt sugallja, hogy minden reggel hajnalban kelek, másfél órát autózom a fos munkahelyemre, ahol a kretén főnököm elvárja, hogy egész nap nyalogassam a golyóit, én pedig megteszem, mert mindent meg akarok adni a hálátlan dög gyerekeimnek és a tepsiseggű feleségemnek mindaddig, amíg bátorságot nem gyűjtök és fejbe nem lövöm saját magamat.

Kb. az egész film alatt ezt az álláspontot képviseli, és nekem is ez maradt meg a figuráról, mintsem a filmvégi változása, amikor rájön, hogy szüksége van a többiekre.

Rém egyszerű a matek, bár az ember előélete, lelkivilága is fontos ehhez.

Én pl.: nem tudnék meglenni egy házasságban, mert egy idő után tök megszokottá válna az a másik fél, unalmas lenne, hiába is lenne esetleg mellettem egy szép nő. A kalandozásban, vagy egyéb, nem stabil dologban meg pont az (lehet) a jó, hogy nincs kötöttség, kevesebb a felelősség, új dolgok jöhetnek, megválaszthatom, mikor legyen vége, tehát a kötelezettség "hiány???" miatt. De ha belegondolsz, a mai társadalom ilyen: nem meri vállalni a felelősséget, inkább csak laza kapcsolatok vannak.

Ettől függetlenül a gyerekkori gyökértelenség-, a nem stabil anya-gyerek kapcsolat (pl.: kórház miatt) is okozhatja a szabadság fontosságát.

#6 Még a szex és New York sztorija is az volt hogy a főszereplő csaj össze akart jönni a kiszemeltjével, és egy ponton össze is házasodtak.

Sztem csak nem tudod értelmezni a médiát amit nézel.