Hogyan vergődtetek át a szülők válásán?

16 voltam amikor közölték, elválnak, apám egy héttel később el is költözött, de hivatalosan csak egy évre rá váltak el.

Az érzést nehéz megfogalmazni. Tudtam hogy évek óta szar a hazasságuk, de nem veszekedtek, nem kiabáltak meg semmi, szóval nem értettem miért PONT akkor.

Elméletem van, de végúlis mindegy, úgyse ismerné be az akire vonatkozik.

Nem érintett meg annyira. Persze furcsa volt, nem örültem de igyekeztem lekötni magam. Tanulásra, sportra koncentráltam és sokat jöttem-mentem a barátokkal. Ez amúgy is az az időszak szerintem 16 évesen, amikor egy kamasznak kezd kinyílni a világ. Elkezdtem bulizni, stb. Nem lettem drogos meg semmi, ez amúgy is bekövetkezett volna (marmint a bulizás elkezdése) ha nem válnak el.

Viszont, apámmal amúgy sem igazán tudtunk együtt élni, nem is tudnánk. Nehéz természet és nagyon más mint én, sokat cseszegetett stb.

Mivel akkor azért már önállóbb az ember, nagyon nem kavarta meg az életem. Reggel amúgy is anyámmal mentem suliba, suli után vagy még csatangoltam a barátokkal, aztán haza és tanulás, vagy edzés és tanulás és hétvégente is elmentem többnyire.

Nekem az elfoglaltság, tanulás, társaság, barátok, programok segítettek sokat. Meg a sport! Azóta is azt tartom az egyik legjobb gyógyírnek kb mindenre. Kívül-belül.

Elváltak, a válás során elfajult a viszony, azóta egy szobába nem bírnának meglenni.