Miért a szerelem a jó házasság alapköve?

Szerintem mindkettő kell. Mert azért baromi nehéz egy másik embert folyamatosan elviselni otthon. Hiába az egyező értékrend, sokszor meg fog őrjíteni, sokszor halálra fog idegesíteni. Mindenképp rengeteg kompromisszummal jár összekötni valakivel az életed. És az ilyen idegölő sziutkban az segít, ha amúgy szereted a másikat. Mert úgy veszel egy mély levegőt, és túllépsz a sérelmeken, ahelyett, hogy totálisan megsértenéd vagy mondjuk kinyírnád a hülyéjét. Mert sokszor vannak hasonló gondolataim, ilyenkor csak az segít, hogy tudom, hogy pár óra múlva lenyugszom, és hogy amúgy mindennél jobban szeretem.

Azzal sem értek egyet, hogy a szerelem mindenképp szeretetté alakul. Szeretem a szüleimet, a háziállataimat, a barátaimat. A férjembe szerelmes vagyok. Nyilván 7 év után nem ugyanúgy sziruposan, mint az elején, de nem is "sima" szeretettel, ez annál sokkal mélyebb és erotikusabb érzés.

Ha nem lennék szerelmes, akkor már inkább élnék egyedül. Magamnál jobban aztán senkivel nem jövök ki. És úgy nem kell egy másikat kerülgetnem az otthonomban.

Amúgy nem vagyok én sem egy rózsaszín ködös típus, soha nem tudnék pl. bántalamzó vagy lehúzó kapcsolatban élni "de hát én szeretem" jeligére. Szóval az általad felsorolt dolgok is nagyon fontosak, sőt, alapvetőek. De önmagukban, szerelem nélkül nekem édeskevesek egy jó házassághoz.

Mi 6 év után házasodtunk. Szerelemből. Nem múlt el az érzés, nem múltak el a pillangók, még az összeköltözés után sem. Az egy háztartártásba össze és beszokás alatt sem, az ordítva hányós-fosos betegség alatt sem. Akkor sem amikor a legbüdősebb pukik szöktek ki a paplan alól. Akkor sem amikor én hisztiztem, hogy utálom ezt vagy azt az ünnepet, a férjem meg várta, és néha bizony megbántottam.

Sőt a szerelmünket keresztül vittük a kissé trehány pasi és némileg rendmániás barátnő problémán is.

Szóval nálunk az egyik legerősebb alapkő a szerelem.

Igaza van a nagyidnak, félig. Szerelem IS kell, de az önmagában kevés. Cseszheted, hogy szerelmes vagy, ha nem egyezik az értékrend, nem egyeznek a célok, totál más a temperamentum és kb. semmiben nem értetek egyet. Ilyen esetben a válás borítékolható, mert a lila köd elmúlik, és a kisebb láng marad, akkor pedig kva idegesítő lesz ez a sok különbség, kiütközik, hogy nem egyfelé mentek, kezdeti szerelem ide vagy oda. A lila köd után azzal tudsz szeretetben és harmóniában élni, akivel ezek a lényegi dolgok hasonlóak, egyeznek. Más kérdés, hogy ha eleve nincs szerelem, akkor ez se ér semmit. Szóval leginkább mindkettő kellene a boldog és tartós házassághoz.

33N

A kettő nem zárja ám ki egymást. Attól, hogy akibe szerelmes voltál, nem működött a különbségeitek miatt, nem azt jelenti, hogy nincs olyan, aki szerelem is és egyfelé is mentek. A langyos vízben egyetértésben éldegélni, házasodni, hát...

25 évesen még rengeteg időd lenne megtalálni a hozzád valót. Én biztos nem rohannék férjhez "a biztonság"-hoz ennyi idősen. De felnőtt vagy, te életed.