Kiskorom óta tudom, hogy soha nem fogok férjhez menni, valami baj van velem?

Alapvetően semmi baj nincs azzal, hogy nem akarsz házasságot. Szerencsére ma már nem kötelező. De szerintem ezt a belső ellenállást és undort érdemes lenne feltárni, mert ez nem az, hogy szimplán fölöslegesnek tartod, vagy nem akarsz valakivel vagyonközösséget, stb. Szóval nem egy racionális érv, hanem egy mélyen gyökeredző érzelem van mögötte.

Nyilván az baromira nem tesz jót, hogy a szüleid meg kb. mindenki rád akar erőltetni valamit, amire nem vágysz, és nyilván a későbbi rossz tapasztalatok erre rádobnak.

Én a helyedben elmennék szakemberhez, de nem azért, hogy azt akarjam, amit a környezetem akar, vagy hogy megváltoztassam az álláspontomat, hanem hogy ezt a belső undort feloldjam. Nekem is volt ilyen dolog az életemben, szerencsére sikerült feloldani, és bár az álláspontom semmit nem változott ezzel kapcsolatban, de sokkal jobb érzés, hogy nem vált ki zsigeri utálatot és menekülési kényszert belőlem ez a dolog.

De azt hangsúlyozom, hogy az mindenképpen normális, hogy nem akarsz házasodni.

Nincs veled semmi baj és nem kötelező házasodni, csak akkor olyan partnert kell találni, aki nem ragaszkodik ehhez.

Amúgy nagyon sokáig én se akartam házasságot és gyerekként vagy tiniként se álmodoztam soha arról, hogy milyen ruhám lesz vagy bármi ilyesmi. Feleslegesnek tartottam az egészet, amúgy is mennyi válás van, az esküvőket se szeretem, szóval úgy voltam vele, hogy én ezt el se tudnám képzelni, nekem ez nem kell. 24 éves voltam, mikor először azt éreztem, hogy egy nap talán mégis. Ekkor már több, mint 3 éve boldog kapcsolatban voltam a párommal. Ez változtatta meg a véleményem. Vele el tudom képzelni, hogy legyen valami értelme, ne csak egy papír legyen számomra és ne utáljam az esküvőnket.

Nem lett felhajtás, se sok vendék, semmi kínos esküvői játék, se hajnalig tartó lakodalom. A nevemet is megtartottam. Nem bántam meg egyáltalán, így jó volt.

Szóval lehet neked is fog változni a hozzáállásod, ha már régóta egy jó kapcsolatban leszel és készen állsz a következő lépésre. De ha nem, azzal sincs baj.

"Csak tippelem, hogy azért van, mert számos házas(néha plsuzban gyerekes) férfi próbálkozott be nálam pofátlanul,"

Ez ellent mondd annak, hogy már ovis korodban is tudtad, hogy nem akarsz házasodni.

Nincs ezzel semmi baj, hisz a házasság opcionális, ha nem akarsz, akkor nem mész férjhez. A lényeg, hogy olyan férfit találj, aki hasonlóan gondolkodik, mint te.

Én amúgy tökéletesen ugyanígy vagyok ahogy te, csak nem a házassággal, hanem a gyerekvállalással. Mondjuk annyi, hogy én egy pillanatig nem gondolkodom/gondolkodtam azon, hogy ez vajon normális-e meg kell-e szakember vagy hogy emiatt baj lenne velem. Nem, nem kell mindenkinek gyerek, ahogy nekem se, ettől még nincs velem baj, ahogy veled se, ha nem akarsz házasodni.

Nem kell ehhez szakember, ez teljesen normális. Nem mindenkinek való a házasság. A baj a társadalmi elvárásokkal van, azzal, hogy csesztetik az embert a férjhezmenéssel meg a gyerekkel. Az első házasságom a pont emiatt ugrottam bele meggondolatlanul, nem is tartott sokáig. Aztán találtam egy olyan társat, aki ugyanúgy gondolkodott, mint én, és végül összeházasodtunk. Soha nem bántam meg. Szóval teljesen rendben van, hogy nem akarsz férjhez menni, de erősnek kell lenned, hogy ellenállj az ezzel kapcsolatos piszkálódásnak.

N