Kiskorom óta tudom, hogy soha nem fogok férjhez menni, valami baj van velem?

A kérdésemmel nem szeretnék egyetlen házasságpárti embert sem megbántani, a kiírásom nem ellenük szól!

21 éves lány vagyok, ovis korom óta tudom, hogy nem szeretnék férjhez menni. Míg a többiek a "hercegről" meg az álomesküvőről álmodoztak, engem a gondolat is megrémisztett. Ez később sem változott. A szüleim házasságpártiak, Apukám főleg, tiniként néhányszor felemlegette a szituációt, hogy "amikor elvesznek" , én meg a gondolattól is rosszul voltam/vagyok. Egy férfi nevét meg pláne nem vagyok hajlandó felvenni,nem látom értelmét. Az első párkapcsolatomban is előhozakodott vele az exem, hogy ha még egy pár évig együtt maradunk, ő el szeretne venni, mert mélyen legbelül házasságpárti. Heves tiltakozást váltott ki belőlem a mondandója.

Most is van egy barátom 3 hónapja, ő 25 lesz nemsoká, ő is rákérdezett, hogy szeretnék-e, illetve hogy milyen esküvőt szeretnék a jövőben. Mondtam hogy semmilyet, én tökéletesen megvagyok gyűrű nélkül. Kicsit meglepődött, aztán azt mondta, hogy a hely, ahonnan jön, ott kiemelt szerepe van a házasságnak, a szülei is házasságpártiak.

Anya is rágta a fülem, értetlenkedik amikor feljön a téma. Mindig azt mondja, hogy "de hát minden lány örül ha megkérik a kezét"...

Nem tudom mi váltja ki belőlem ezt a belső ellenállást és undort. Csak tippelem, hogy azért van, mert számos házas(néha plsuzban gyerekes) férfi próbálkozott be nálam pofátlanul, amit természetesen visszautasítottam, mert egyszerűen gusztustalannak tartom ezt a viselkedést. Amikor ilyenekbe belefutottam, azt éreztem hogy "ő plusz egy ok arra, miért nem kell soha férj."

Persze tudom, hogy a házasság társadalmilag normalizált, pont ezért vannak bennem kétségek...szerintetek érdemes lenne elmenni egy szakemberhez, vagy ez egy teljesen normális érzés?