Tényleg előbb utóbb tönkre fog így menni a házasságunk?

Férjemmel lassan 2 éve leszünk házasok és van egy 16 hónapos gyerekünk. Amióta megszületett a kislányunk nagyon eltávolodtunk egymástól. A legnagyobb probléma hogy alig jut időnk egymásra gyerek mellett így az együttlétek is nagyon ritkák köztünk. Ő a legtöbb este közeledik felém, mikor a kislány este elalszik és ő sem alszik el, de valahogy én képtelen vagyok ellazulni, nőnek érezni magam és nagyon elfáradok nap végére. Sokszor csak szeretnék elolvasni megnézni pár dolgot a neten és aludni. A kezdetektől fogva a gyerekünkkel alszok egy szobába, mert van hogy felébred és nehezen alszik vissza. Este még át szoktam menni a férjemhez, de később megyek vissza a gyerekhez aludni mert nem akarok éjszaka futkozni át ha valami van. Tudom hogy előbb utóbb jó lenne egyedül hagyni és a férjemmel aludni de sokszor stresszelek és nem tudok úgy elaludni hogy nem tudom mi van vele. Még mikor terhes voltam és előtte sokkal több időnk jutott egymásra, el tudtunk bármikor menni ide oda, és mivel nem vtam ennyire fáradt aktív tudtam lenni az együttlétek alatt és el tudtam lazulni. Tény hogy nem laktunk együtt és mivel csak hétvégén aludtam itt így sokkal többet akkor se vtunk együtt. Anyósoméknál élünk jelenleg mivel anyagi gondok miatt nem tudtunk eddig elköltözni. Sajnos sokminden rátett a házasságunkra ami miatt ennyire nem tudom viszonozni a férjem közeledését. Anyósom sokmindenért lecseszett már és a férjemnek is nagyon sokat panaszkodik rólam főleg a gyereknevelés miatt. Férjem nem áll ki mellettem sőt van hogy ő is lecsesz ha bármi történik a kislánnyal. Nagyon félti ami érthető is de akkor sem normális hogy minden apró dologért lecsesz és a munkahelyi feszültségeit is rámzúdítja. Gyerek előtt és terhesen is folyton szeretgetett egyszer se voltak veszekedéseink és anyósomék is pátyolgattak hogy minden rendben legyen velem a babával. Most meg nem csinálok én semmit egész nap sokkal több mindent meg kellene csinálnom gyerek mellett. Rózsaszín ködben élek, nem porgok egész nap.Igen a főzés még fejlesztés alatt van amire nem vagyok büszke de minden mást meg tudok csinálni ha egyedül vagyok itthon a gyerekkel. Egy anya nem lehet fáradt nem panaszkodhat erre hiszen a férj dolgozik egész nap . Egy anyának feleségnek a dolga kiszolgálni a férjét gyerekét, mosni, főzni takarítani. És ha ez a pörgés nekem fárasztó nem való vagyok anyának. Szóval mindig nyomás alatt vagyok így meg persze hogy nem tudok este ellazulni ahogy a férjem igényelné. Sokkal többet igényelne és mivel folyton hárítok így már azt mondta sokszor, hogy keres majd vki mást őt nem fogom érdekelni. Tudom hogy az is baj, hogy nem külön élünk így 3man de sztem akkor is menne panaszkodni a szüleinek vagy anyósék jönnének állandóan. Ha meg tudnék csinálni mindent (főzés stb) és tudnék úgy normálisan gondoskodni a gyerekünkről akkor már rég elmentünk volna lehet. Bárcsak ilyen anyatigris határozott következetes gondoskodó anya tudnék lenni aki minden helyzetben tudná mit kell csinálni. Sajnos túlságosan zárkózott határozatlan voltam mindig is de gyerek mellett már nem lehet ilyennek lenni. Nem tudom hogyan leszünk egyszer mi igazi család hogy külön életet éljünk és hogy én is boldog tudjak lenni ebben a helyzetben. Szerintetek fog javulni minden körülöttünk vagy előbb utóbb elválnak útjaink?