Miért ilyen a férjem,hogy én neki meg a gyerekének minden tegyek meg ,de ő ha megkérem valamire elkezd velem ordítani ,hogy én ezt ,hogy képzelem ,hogy őt megkérem ,ő ezt nem teszi meg ,meg oldjam meg ahogy akarom?

Mert az anyja leszarja elmegy a pasijával ide oda és lényegében a mama neveli a gyereket. Munkahelyről szoktam telefonálni,mert másképp nem tudnék semmit intézni. Csak inkább az a dűhîtő,hogy mindig belémynomja azt hogy én vagyok a hibás. És tényleg elhiszem hogy semmire sem vagyok jó.

Ez az a tipikus úgysem találnék mást,semmire nem vagyok jó,egyedül nem tudnék fenn tartani semmit érzést nyomja belém évek óta,én meg elhiszem. Annyira instabil vagyok.

Mert egy érzelmi ronccsá tett ,nagyon depressziós lettem miatta ,most itt bőgök ,és úgy érzem ,hogy semmit sem érek. És a legrosszabb az az egészben,hogy el is hiszem neki,hogy nélküle semmire sem vagyok jó ,meg hogy nem fogok senkit találni magam mellé ,mert ronda dagadt disznó vagyok.

Nem vagyok kövér 157cm vagyok és 50kg,csak rombolni akarja az önbizalmam. Én megértem,hogy ti erős emberek vagytok és nem tudjátok beleélni az én helyzetembe magatokat. De higyjétek el ,nem olyan egyszerű kilépni a kapcsolatból. Szerencsére nincs közös gyerek. Tehát nem tudom tudjátok-e milyen érzés az amikor úgy érzitek ,hogy függtök valamitől , mikor nem igazán akarjátok ,de még is inkább benne maradtok vagy csináljátok. Mert az az érzés van bennetek ,hogy amúgy az a dolog vagy ember nélkül nem tudnátok élni ,akár milyen rossz. Nem tudom ,hogy így mennyire érthető,ez olyan mint egy függőség. Tudom hogy menekülnöm kellene ,de pszichésen nem értékelem magam semmire. Valahogy mindig ilyen kapcsolataim voltak 15éves korom óta ,csak ilyen embereket vonzottam be akik elnyomtak és azt éreztették hogy nélkülük semmire sem vagyok jó. Lehet ,hogy sőt tuti az én hibám hogy akart gyenge ember vagyok, de akkor sem érdemli ezt senki. Ezt fogalmazhatjuk úgyis hogy én tudom ,hogy ez nekem mennyire rossz nekem,de félek kilépni,félek a következményektől. Mint ha ragaszkodnék hozzá , kihozza belőlem a legrosszabb énemet , nem egyszer volt öngyilkossági kísérletem mióta vele vagyok ,de azok után sem hagytam el. Akkor a pszichiáter leírta ,hogy párkapcsolati problémák miatt akartam véget vetni az életemnek és azt javasolta ő is ,hogy lépjek ki,járjak el terápiára mert önértékelési zavarom van ,megkell erősödnöm és talpra kell állnom. De mégsem tudtam elhagyni , mert ragaszkodok hozzá. Úgy érzem ,hogy nem szeretem ,csak függők tőle pszichésen.