Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Honnan tudtad, hogy a pároddal szeretnéd leélni az életed (házasságban)? Az esküvő előtt volt, hogy elbizonytalanodtál döntésedben? Mik voltak a legdurvább hullámvölgyek?
Az esküvőkor és a jegyesség alatt mennyire tartott a rózsaszín lángoló szerelem?
Ha már a jegyességben és esküvő előtt sokat veszekszünk és vannak nézeteltérések, de ezeket megbeszéljük és mindketten elkötelezettek vagyunk a közös életünk iránt, az mennyire jó alap egy jó házassághoz? (Tehát ha a rózsaszínség helyett már erőfeszítéseket kell tenni.)
Nem tudom, honnan vagy miből, egyszerűen csak tudtam, hogy én vele akarom leélni az életem. Nem volt egy másodpercig sem bizonytalanság bennem, és azóta sincs, megbánni meg főleg nem bántam meg. 10 éve vagyunk házasok, összességében 13 éve együtt. Nyilván voltak hullámvölgyeink, de sosem a kapcsolatunkat vagy a családi életünket illetően. Mindig anyagi jellegű, ilyen "minden egyszerre összejött" esetekben voltak a mélypontok, amikor feszültek voltunk, stresszesek, fáradtak, és ez érződött nyilván a kapcsolatunkon is, de válságba sose került.
Szerintem ha tényleg meg tudjátok beszélni a problémákat és valóban elkötelezettek vagytok, akkor az egy jó alap a közös életre. De önmagában kevés. Ha már az eskövő előtt bizonytalankodsz és úgy érzed, erőfeszítés működtetni a kapcsolatot, nem öröm és amolyan "hazaértem" érzés, akkor később csak nehezebb lesz, több melóval, több konfliktussal. De ez persze csak az én egyéni véleményem. Sokan élnek úgy együtt évek óta, hogy nincs elköteleződés sem és problémamegoldás aztán pláne, aztán valahol működnek, szóval mindenkinek maga kell eldöntenie, mit keres és akivel végül megállapodik, az megadja-e a számára szükséges alapokat.
Kerdezo, a te helyzeteden 2 konyv fog segiteni:
Florence Littauer :Szemelyisegunk rejtett tartalekai 1-2. kotete.
Én csak éreztem az első találkozásunkkor a gyomromban, a szívem félre ment ütemeiben, hogy ő más férfi, mint az addigi partnereim. És bár nehezen indult a kapcsolatunk, de amikor beindult akkor is minden alkalommal rózsaszín masszában cuppogtam amikor ránéztem, haza mentem és ott volt és jól esett, hogy megölel, megcsókol.
Nekem még most is vannak rózsaszín fázisok, nála most újra, mert egy hete házasodtunk és most még szerelmesebb, mint volt :)
De nem veszekedtünk, ha valami nem stimmelt max puffogtam kettőt majd összebújtunk és megbeszéltünk mindent.
A jegyben járás alatt sem volt semmi gond, faszán intéztünk mindent, 3 hónap alatt leszerveztük az esküvőt a legnagyobb lazasággal. Ha valami ötlete volt valakinek, azt átrágtuk, ki mit változtatna rajta, mi szól ellene, mi mellette és csaptunk egy remek lagzit.
Az jegyben járás és az esküvő szervezés volt az egyik legjobb buli/program amiben részt vettünk :)
Nem idegeskedtünk, nem marakodtunk egy percig sem.
Rengeteg mindenbol.
Az elso ilyen dolog, hogy o az egyetlen, akit jobban szeretek magamnal.
Teljes a bizalom, o a legeslegjobb baratom.
Nem akarok, es nem is tudnek nelkule elni, ezt a kezdetektol, es jo par ev hazassagi ev utan is igy gondolom, es biztos vagyok benne, hogy mig elek, igy is marad.
Minden nap mellette akarok lenni, es magam mellett tudni ot. Vele elni meg az elet nevu kalandot. Megosztani vele mindent.
Ezt tudnam meg irni es ragozni...😍
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!