Mennyire normális az hogy esküvő előtt elbizonytalanodtam?

Nem csinálnám végig. Nem azért vagytok, hogy másoknak megfeleljetek. Ha felnőtt nő vagy, akkor kezdj el nemet mondani a rokonoknak, és élj úgy, ahogy neked jó! Ez az első lépés. Persze, hogy eleged van, mert te nem ezt akarod. Végig fogod csinálni gyávaságból, megszenveded, lesz egy sorozat gicces-nyálas fotód egy esküvőről, amit nem akartál, és ennyi. És nézheted életed végéig, mint a csalódásod szimbólumát. Tényleg megéri?

Teljesen normális, hogy így érzel. Igaziból a nagy esküvők a lutri kategóriába esnek, az esküvők felén ahol voltam az ifjú pár legalább egyik tagja beteg volt, és mindig teljesen értelmetlen kérdéseken vitatkozott a család (ki vigye a menyasszonyt a kocsival a templomig, ki rakja fel a fátylat, hol tartsák az esküvői fotózást stb., eddig 5-6 esküvőn láttam sírni a mennyasszonyt az esküvő előtt pl. a haja miatt). Én nagy esküvőt szeretnék, és ezért nem mondom azt, hogy lemondanám,de teljesen átérzem a helyzetet. Amikor beleegyeztél miért tetted? A párod szeretett volna ilyen esküvőt?

nekünk ezért nem lesz ott a sok rokon, aki köszönni se tud