Válaszút, egyedül nem megy?

Sziasztok. Nagy bajban vagyok.

Férjemmel hat éve vagyunk együtt, van egy két éves kisfiunk.

Férjem három hete elköltözött mondván, én mindenért bas@zogatom, utál hazajönni, állandóan piszkál, hogy kozmetikusnál voltam, az ő pénzéből, körmösnél voltam, az ő pénzéből, mindig hangoztatja, hogy az ő pénze. Valóban, ő nagyon jól keres, nem kell bölcsibe adnom a fiunk, egy évet még maradok vele itthon. De már nagyon kezd megalázó lenni ez az örökös pénz emlegetése, mindent erre hegyez ki. Három hete összevesztünk, ő szerinte én mindenért beszólok,ő már nem akar velem élni, ezért elköltözött. Munkája után mindig jön, játszani a fiával, de a cuccait nem hozza, azt mondta, bizonyítsak, hogy megérje neki, hogy vissza jöjjön.

Kérdeztem, hogy oké, de mondjon gyakorlati példákat. Azt mondta, hogy hódoljak be, legyek szolgalelkű, ne beszéljek vissza neki, mindent csináljak meg szó nélkül, hagyjam őt békén.

Hát köpni nyelni nem tudtam. Most normális az ilyen? Nagyon visszaél az anyagi helyzetemmel, hiszen én nem kapok fizetést, ezt is folyton hallgatom, hogy mit teszek hozzá a család fejlődéséhez.

Azt hiszem megfogok őrülni, de sajnos maradnom kell, nincs munkám, nincs családom, senkim nincs. Bölcsik, ovik zárva, az egyetlen időszakos bölcsi fizetős, 2.100 Ft /nap.

Ti mit tennétek a helyemben? Alázkodjak meg? Az elmúlt három hétben egy Ft - t nem adott, egyszer sem ment el boltba vásárolni.