A férjem mindent meg fog tenni egy válás esetén a gyerekek felügyeletéért. Hogy éreznétek ezzel kapcsolatban?

Ha elutaznál egy hónapra, hogy boldogulna a gyerekekkel?

(Hány gyereketek van, és hány évesek amúgy?)

Azt jelenti, hogy ő egy kőkemény tigrisanyuka férfiben, lehet belőled is kiváltódna valamiért ez.

Meg ennyit ér, ha hiába szerződésesetek le (szerintetek) mindent, ha úgy házasodtok, hogy néha-néha alig ismeritek egymást, és azt hiszitek, 15 oldalnyi papír bebiztosít. Bocsi, de ez így van.

Azt mondod, hogy “ volt olyan kegyes, és azt is mondta, hogy ettől függetlenül akkor vihetném őket el, illetve a szüleim is, amikor csak akarom.” Ugye tudod, hogy az átlag magyar családban ez így van, csak az apa viszi el őket? Ez egy megszokott metódus, általában anyával vannak, majd amikor apa ráér/ideje van elviszi őket. Ezen nincs semmi megbotránkoztató.

A másik meg az, hogy felvázoltatok egy olyan helyzetet, amiben a ti kapcsolatotok tönkre megy, ti elváltok mert valami helyrehozhatatlan van, nem szeretitek egymást. Egy ilyen helyzetben nyilván így fog gondolkozni, mivel akkor már nem lesz neki szem előtt, hogy neked jó legyen, csak azt fogja nézni, hogy a gyerekeinek mi a jó. És ha objektíven végig nézed, ha neki több ideje van, mobilisabb, akkor tényleg nála vannak jobb helyen. Nekem anyám 9-10 órákat dolgozott szintén, én vele maradtam, de alig láttam, rengeteget voltam otthon egyedül. Ez szerintem nem erő fitogtatás volt, csak logikusan végig gondolta, hogy a gyerekeinek mi lenne a legjobb. Szerinte. Aztán ha majd odakerültök majd illik megkérdezni a gyereket is, hogy ő mit gondol. Ha meg veled akar majd maradni, akkor a férjed fejre is állhat majd, nem tud mit csinálni. Szóval kár túlreagálnod.

Elég rosszul jött ki, igen, de valahol azért örülnék hogy ennyire szereti a gyerekeket (vannak nagyon szar szülők), pláne ha az anyagi stabilitás valóban az igazi érve.

Bár azért a közös felügyeletet nem értem, hogy miért nem hagyja. Ha betartjátok a megbeszélt időt (pl. heti váltás) akkor nem rendszertelenség. Meg az amúgy is nagyobb törés, ha az anyjuk csak látogatná őket, meg néhanapján elviszi valahova.

Én sem értem mire kaptad fel a vizet, vagy okozott törést? Teljesen logikus volt, amit a férjed mondott, én abszolút így gondolkoznék az ő helyében.

Anyagi biztonság és szabad idő, erre e kettőre van szükség a gyerekneveléshez (ha a személyisége is rendben van). Te 10 órákat dolgozol, ő ráér és van pénz is. Az most miért jelentene bármit, hogy te vagy az anyjuk? Szerintem szerencsés vagy, hogy ilyen férjed van, a legtöbb férfi csak meglóg ilyenkor és a gyerektartást is alig tudod kiperelni belőlük.

"Mert az anyjuk vagyok?"

Ez aztán az indok. Jobbat nem tudtál felmutatni?

Szereti a gyerekeit és velük akar élni, mindent megtenne ennek édekében. Teljesen jó a hozzáállása. Mégis minek örültél volna, ha félre dobja őket?

Én megértelek, hogy rosszul esik. A logikus érvek ellenére is. Főleg hogy a közös felügyelet felé nem is hajlik.

Egyébként ezt érzik az apák is amikor az anyjukhoz kerülnek a gyerekek. És hasonló fájdalom a gyereknek is hogy már csak láthatja időnként a másikat.

A te helyzetedben, mivel nem vagytok válás szélén ezen most nem rugóznék. Meggyőzni ugysem tudod, max addig vitáznátok míg el nem váltok.

Inkább az élethelyzeteteket vizsgáld meg, hogy miből gondolja úgy hogy a hétköznapokat te nem bírnád vinni.

Amúgy alapesetben az anyánál helyezik el, bár ha ő pereskedne is érte, stb akkor meg magának mond ellent, hogy elkerulje hogy a gyerekek sérülnek.

Nem érez nélkülözhetetlennek, pedig biztos bajban lenne ha csak ő nevelné holnaptól őket.

Másban vagy rajtad nem ennyire uralkodó típus?