Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem ért meg a férjem?
A férjemmel egy éve jöttünk haza Angliából, és azóta a szüleimmel lakunk, persze amit én nem szerettem volna.
Az elején minden jól ment, jött a baba is. Aztán közös elhatározással jobbnak láttuk, hogy menjünk külön a szüleimtől, így januártól elkezdtük felújítani a házat ahová költözni fogunk, és amin a férjem az öccsével dolgozik. Tényleg nagy feladat a számukra, stresszes is. Februártól kezdtek megismerkedni a falu férfi lakósaival, azokkal is akikkel már az elején tájékoztattam, hogy milyenek és nem szeretném ha azokkal is össze kerülne, ezt megértette, de sajnos ahogy fennebb is írtam, csak összehaverkodtak. Ez egy iszákos banda. Elég gyors tempóban a férjem és az öccse is,-aki ugyancsak nálunk lakik az újítás óta- belejött az ivászatba, sokszor a késői kintmaradásba is, ami a szüleimnek sem tetszik. Állandóan rágják a fejemet két oldalról. Sokszor beszéltem a férjemmel erről, hagyják abba a sok ivást, azt a pénzt inkább majd a munkálatok végén adjuk az öccsének.
Tegnapelőtt tudtunk csak dűlőre jutni, úgy látszott, de tegnap megint éjszaka jöttek haza, focizás után. Antuméktól egyebet nem hallok, hol vannak, isznak, későn jönnek, stb...
Ma megint elbeszélgettem a férjemmel, hogy én már mind a négyük miatt kivagyok. A férjem miatt ezért amit leírtam, a szüleim miatt meg amazért. És nem ért meg a férjem, csak kiakad azon amit mondok, és ma a fejemhez vágta, hogy nem gondolta, hogy ilyen egy házasság. Mit csináljak, hogy megértse, hogy kicsit fogják vissza magukat, így anyumék sem szekálnak. És azt sem akarom, hogy korlátozzam őt. Nem érti meg, hogy itt nem csak a szüleim a hibásak, hanemnő is ebben az egész helyzetben.
Vagy egyszerűen hagyjam, hogy menjen, és meg se halljam a szüleimet... mit tegyek?
Hogy tisztázzuk a félreértéseket, nem én voltam az aki ide a szüleimhez akart jőni, én már az elejétől megmondtam neki, hogy sem hozzábk, sem hozzájuk. Főleg ismerve mindkét apát.
De a párom próbált nyugtatni, hogy minden rendben lesz, ne aggódjak a szüleim miatt.
Pár hónapig nem is volt probléma, de aztán szép lassan elkezdődtek apumtól a panaszkodások, beleszólások. Rengetegszer álltam ki a férjem mellett, és el is akartam költözni. Akkor ijjedtem meg leginkább, amikor észrevettem, hogy a férjem itt a szülői háznál tervezte volna az életünket, szobákat akart újítani, fürdőt, konyhát csinálni, ekkor beszélgettem el vele, ésva férjemnek támadt az az ötlete, hogy amíg meg lesz a házunk maradjunk, és aztán költözhetünk, meg is beszéltük ezt így, gondoltam még pár hónapig kibírom. Csak aztán jött az ivászat, kesoi hazajaras, es ez anyumnak sem tetszett es akkor eszi o is a fejem. Velük is beszéltem már, hogy hagyjanak nekünk és nekem is békén, de ugy-e anyum szerint ha együtt lakunk, akkor kell alkalmazkodni, és a férjet meg kell nevelni.. Ki vagyok ezzel az alkalmazkodás szöveggel... úgy érzem magam itt mint egy gyermek, akit örökké szídanak ha nem azt csinálsz amit mondanak. Nem tudom ha valaki tapasztalta már, de saját szülőkkel még behezebb együtt lakni.
Egyébként a férjem sem akart a szüleinél, nekik panziójuk van, és mi is egy szobácskát veszünknki mikir ott vagyunk, és ő sem jön ki a szüleivel, főleg az apjával.
Gondolom ez az ivászatot a stressz okozza, mert előtte nem volt ilyen, nem is lenne probléma ha nem lenne túlzásba víve.
És nem tíltottam meg, vagy mondtam meg neki, hogy kikkel barátkozhat, hanem mielőtt hazajöttünk elmeséltem neki, hogy milyenek az emberek, és kik azok akikkel nem szeretném ha összebarátkozna, mert ismerem őket.
Ennyi lenne
válasza:Akkor költözzetek el. A barátait, viszont hagyd ,hogy ő válogassa meg. Nekem is van alkesz barátom. Még sem iszom. Van nőcsábász haverom is. Még sem járok vele csajozni.
Viszont ha az asszonykám tiltana valakitől, többet lennék azzal.
Én sem szoktam meghatározni, hogy ezzel meg azzal ne álljon szóba,mert nekem nem szimpatikus az illető.
válasza:12-es válaszolónak. Örvendek a válaszodnak, főleg, hogy te is férfi vagy, ebből tanultam valamit. És köszönöm! Így bele gondólva igazad van.
De szerintem akkor már közbe kell lépni, ha látom, hogy az a barát rossz fele viszi a párom, és ő hajlamos rá.
Egyébként ő is mondott nekem olyat, hogy ne vegyem fel a telefont a tesómnak. Szóval minden kapcsolatban kettőn áll a vásár. Mindkét félnek vannak hibái, én is hibázom, ő is.
13ik kommentelőnek.
Ők a munkában végeznek 6kor, utána legtöbbször a bárban, aztán a teraszon isznak éjfélig. Erről beszélgettem el vele, hogy nem problémáznék ha csak két sört illogatna 2 vagy max 3 órán keresztül, aztán hazajön a fiához. Olyan nap is volt, hogy nem látta... ez már túlzás...
válasza: válasza:16-os kommentelőnek.
Nem menekültünk külföldre, és nem mosogattunk vagy ehhez hasonló munkák, de ha ez is lett volna, a munka nem szégyen (ahogy falun lakni sem, sőt, irigylésre méltó nagy kertes házban élni).
Mindketten jól tudunk angolul, és mindketten abban dolgoztunk amihez értünk. Én egy szalonban manikűrösként saját céggel, a párom meg egy telefonos üzletben. 6 évet éltünk kint, de megijjesztett ez a koronavírus, főleg, hogy állapotos is voltam, így úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk.
A párom eleinte soha nem viselkedett így, csak amióta összehaverkodtak azzal a bandával akikkel én nem akartam.
De én ezzel az ivászattal kapcsolatban kértem volna a véleményeteket, hogy mit tudjak tenni, hogy beszélgessek el vele, mit mondjak.? Nem, ahogy egyesek próbálják kitalálni, hogy ki itt a hibás, és ahogy te is leírtad ezt a nagyon ködös szöveget. Nem kell sértegetni senkit, főleg ha nem is ismered!
Életembe először írtam ki ide kérdést, segítséget kérve, véleményt, de többé nem teszem, nagyot tévedtem. Voltak válaszolók, akik jól értelmezték a történetem, és tudtak értelmes választ hozzáadni, nekik nagyon köszönöm! De nektek, negatívistáknak csak annyit mondanék, hogy soha ne mondjatok véleményt semmivel kapcsolatban, mert annak rossz vége is lehet ha főleg még ennél is komolyabb problémáról lenne szó. Inkább hallgassatok.
válasza:"De nektek, negatívistáknak". Még jó hogy te nem általánosítasz. A munka sosem volt szégyen, a falun élés már sok esetben necces a paraszt mentalitás miatt. A kertes ház okés, aki szereti a vele járó munkákat. A manikűr+telefonos bolt nem egy nagy karrier, max. okj vagy még az sem.
Angol tudás ma már beugrónak is kevés, egy velejéig egyszerű és primitív nyelv.
A férjed+te, meg a közös életetek a probléma, nem pedig a negativisták. Érdekes, sok férfit nem lehet belerángatni piálásba, meg piás csapattal történő bandázásra. Mit vársz a gyk nagyérdemű közönségétől? Megnyugtatást, hogy hát persze, az én férfjem is ezt csinálja, de amúgy minden oké, ne izgulj? Vagy, válj el azonnal, én is elváltam!
Mi mit tudunk hozzá tenni szerinted? Várj! Te szegény, én úgy sajnállak, többet érdemelnél! Remélem már jobban érzed magad.
"De nektek, negatívistáknak csak annyit mondanék, hogy soha ne mondjatok véleményt semmivel kapcsolatban, mert annak rossz vége is lehet ha főleg még ennél is komolyabb problémáról lenne szó. Inkább hallgassatok."
Ezt most a negativisták vegyék fenyegetésnek? Esetleg valaki belenyal a konnektorba ez miatt? Vagy azt érzed meg lettél fenyegetve? Olvass már vissza kérdéseket, alpári személyeskedéstől tocsog szinte az összes.
válasza:Tényleg nehéz helyzetben vagy, főleg, hogy felvetted az ütköző szerepet.
Első körben kiszállnék a szüleid vs. párod vitájából. Megmondanám a szüleimnek, hogyha nevelés kell szerintük a férjemnek, akkor neveljék ők meg, de téged hagyjanak békén.
Továbbá azt kéne tisztázni, hogy hol vannak a határaid. Nekem bőven nem férne bele, hogy a férjem ennyit nincs otthon és ebből az irányból közelítenék. Legyen otthon napi x órát, az ő feladata a fürdetés és az esti mese és ezt a csatát akarnám megnyerni.
A ház építésnél nem látom át, hogy időszakos-e és meddig tart a bulizós időszak. Ha sokáig, akkor én megmondanám neki, hogy mehet Isten hírével, ennél majdnem válni is jobb. De te tudod a prioritásaidat és, hogy mit szeretnél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!