Hogyan tegyem túl magam a problémákon?

Nekem köszönhetően, annyi probléma alakult az életünkbe. És annyira lelkiismeret furdalásom van. (nem megcsalás vagy bántalmazás, hanem rossz döntések tömkelege.. Rossz ház vásárlás, amibe annyi pénzt beleöltünk mégis egy putrinak gondolom) már ezerszer megbántuk, eladni nem lehet, elidegenítési tilalom miatt, na meg rengeteg pénz is van benne. És annyira bánom, csak mert én választottam, (férjem szerint közösen.. De tudom, ha nemet mondtam volna a házra, nem vettük volna meg) megöl a bűntudat szegény férjem mindent megtesz hogy jobb legyen. Mikor megvettük, tető csere volt tervben, gáz bevezetés. De időközben kiderült, cső törés van. Az álmennyezetet is cserélhetjük, a fűtés sem tökéletes. Közben valami oknál fogva az ablak betört.. De ezt már csak a kulcsátadás után láttuk meg, mivel hosszú ideig folyt a vásárlása.. Így valószínű ezidő közben tört be. A villanyvezeték jó többnyire, de van olyan ahol cserés. Stb stb sorolhatnám... Buta voltam tudom. És ostoba és megöl a bűntudat hogy ilyenbe beleugrottunk, és már látom a férjem kezdi elveszteni az energiáját és akaratát azzal kapcsolatban hogy folytassuk ezt. És sok sok pénzbe lesz ez még. Arról is szó volt hogy kimegy külföldre, ahol jobb a fizetés és lehet majd haladni a házzal... Fáj, remélem nem dönt így mivel nem akarom hogy távol legyrn tőlem. És még kitudja mi vár ránk. Annyi pénz bele megy, hogy kb abból csinálhattam volna egy új házat... Sírni tudnék minden egyes nap a rossz döntés miatt. És fáj hogy tönkre tettem az életünket. Ő nem hibáztat engem semmiért sem. De én magam igen. Nagyon is. Nem tudom valaha sikerül e megbocsátanom magamnak. Félek tönkre megyünk idegileg mire kész lesz a ház. Akármibe bele kezdünk, mindig újabb és újabb probléma jelenik meg. Egy évig húzódott a vásárlása a háznak. Ez már intő jel lehetett hogy itt baj lesz. Minden nap sírok és fáj nagyon. Hogy akit mindennél jobban szeretek, ezt kapja, azért mert felelőtlenül döntöttem. És hiába mondja a férjem hogy nincs így, hisz közös volt a döntés... Nem nyugtat meg. Most már ott vagyunk. Inkább mentünk volna alb~rletbe és ha 100 házat néztünk volna meg, talán jobban jártunk volna... Nem hiszem hogy valaha megbocsátom ezt a hibát magamnak.. Sokmindenen túl mentünk már. Túl jó szívű a férjem. Legalább kapnék egy óriási nagy leszidást, de nem. Semmi. Néha úgy érzem megsem érdemlem őt. És hogy valaha rendbe jöjjön az anyagi hátterünk.. Az jó kérdés... Nyilván "egészségben betegségben, szegénységben gazdagságban" mindig egymás mellett leszünk. És nem a pénz minden. Nem boldogít a pénz, csak maga a tudat hogy ennyire a gödör alján vagyunk, és tudom még lesz lejjebb is..és mind miattam. Szerintem sosem fogom ezt megbocsátani magamnak hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültünk, csak azért mert a legelső házba beleugrottunk. Amivel annyi de annyi probléma van. És előre látom, hogy lesz is. Buta voltam... :(