Boldog házasok, mi a titkotok?

Jól választottunk és nem siettük el.

Nehéz szavakba önteni, de igazából ugyanazt csináljuk, amit nyolc éve, amikor összejöttünk. Amik miatt a páromba szerettem ugyanúgy megvannak, sőt új dolgokat éltünk át, amik miatt még jobban új szerettem. Még több közös élmény, de kiemelném a gyerekvállalást is. Nagyon féltem a születéstől, de látva, hogy a férjem mennyire támogatott és most látni, hogy mennyire jó apa csak még inkább erősíti az érzelmeimet iránta.

#3

Sajnálom, én csak a magunk nevében tudok nyilatkozni, nem univerzális igazság.

Mi nem választottunk és sietünk is :) ugyanis mindkettőnknek volt valakije. Egy találkozó után mindketten otthagytuk akkori párunkat és összeköltöztünk.

Ez 12 éve volt, 2 gyerekünk van, 15 év kettőnk között a korkulonbseg. A szerelemre nincs recept.. De nagyon ritka és nagyon vigyázni kell rá.

Semmit nem kell túl komolyan venni, csak a szerelmet.

Nem tudom, siman szeretjuk egymast. Nincs még gyerek, nyilvan az nagy probatetel egy kapcsolatban. De ugy gondolom az alapok jók, szerelem adott, szex van es jó is, egymas hulyeseit kezeljuk. Ha van problema mindkettonk erdekeit, allaspontjat meghallgatjuk, igaz neha elorditjuk azt az allaspontot de na🤣 egyforman fontos mindkettonk jól- léte,es neki is az enyem nekem is az ove.igyekszunk nem onzoskodve megoldani ha van valami.

Hogy mi lesz azt nem tudom, egyelore 15 evrol tudok nyilatkozni. Lassan jon a baba, na majd az utan foleg.

Szerintem nekünk sincs különösebben nagy titkunk, egyszerűen csak szerencsénk volt. Hasonlóan a #5 válaszolóhoz, mi is úgy találkoztunk, hogy mással voltunk kapcsolatban, ami rendkívül rövid időn belül változott. Kb 2 hét ismertség után már összeköltöztünk, tehát nagyon meggondoltnak sem nevezném a kapcsolatunkat. Lassan 10 éve és két gyerekkel ezelőtt volt ez.

Nálunk egyszerű a recept, nagyon hasonlóak vagyunk. Ugyanazt akarjuk az élettől, egymástól, magunktól, így nem kerül különösebb munkába és erőfeszítésbe megfelelni az elvárásoknak és összhangba kerülni bármiről is legyen szó. Az igényünk az intimitásra, kommunikációra, együtt-külön töltött időre, az élethez való hozzáállásunk mind ugyanolyan, nem igazán van olyan terület, ahol összetűzésbe kerülnénk és ami miatt konfliktusaink lehetnének, de amikor van is, az is apróság és könnyedén megoldjuk. A kapcsolatunkban még válsághelyzet nem volt, amikor meg az élet szolgáltatott mélypontokat, nem esett nehezünkre társakként tekinteni egymásra és támogatni a másikat. Szerintem ilyen szintű összhangot munkával nem nagyon, vagy csak nagyon nehezen lehet elérni, nálunk ez konkrétan a bemutatkozás pillanatában már így volt (megőrjítettük a környezetünket, hogy folyton kórusban szólaltunk meg és állandóan rácsodálkoztunk, hogy "nahát, PONT erre gondoltam én is!" és társai), ami szerintem színtiszta szerencse.

Az meg, hogy nem csaljuk meg a másikat, nem hazudunk, stb, az szerintem így ebből következik. Mindketten monogámok vagyunk, és néha viccelődünk is azon, hogy már csak azért sem csaljuk meg a másikat, mert utána a válás milyen macera, nem hiányzik az egyikünknek sem (lusták is vagyunk mindemellett), szóval nekünk ez valahogy a hasonlóságunkból fakad.

Nálunk ebben kifejezetten "munka" nincs. Beszélgetünk, programokat szervezünk, tervezzük az életünket, de nem azért, mert a kapcsolatunkkal foglalkozunk, hanem mert ezt akarjuk csinálni, mi ilyenek vagyunk, ez jön természetesen.

Így könnyű.

Nincs titok. Mindketten akarjuk, mindennél jobban, ezért teszünk is érte. Változó, hogy mivel, vannak apró figyelmességek mindkét részről (ha én vásárolok, egy kézműves sör, ha ő, egy marcipán szívecske pl). Tök mindegy, mennyire vagyunk fáradtak, mire elalszanak a gyerekek, kötelező jelleggel minden este együtt vagyunk még legalább egy órát kettesben. Hogy ez szex, társas, sorozat vagy éppen megbeszéljük, hogy elfogadjuk-e a felajánlott oltást, kvázi mindegy, a lényeg, hogy kettesben legyünk. Sok közös programot csináltunk a gyerekek előtt és azóta is és onnantól, hogy a legkisebb is ovis lett, havi egy nap szabit kiveszünk randizni. Törődünk egymással, szeretjük boldognak látni a másikat. Nem tudom elképzelni, hogy egy hetet is nélküle töltsek el, nem hogy végleg vége legyen.

42-53 évesek vagyunk, 25 éve együtt. 😊

Nem hinném hogy akkora nagy titok lenne.

Erős érzelmi alapok, kölcsönös igazi szerelem ami a mai napig erős, stabil, 11 év után is. Bármennyire is nyálasan hangzik, mi lelki társak vagyunk, szerelem, szexuális vágy és barátság egyszerre. Imádunk beszélgetni, együtt lenni, sok bennünk a közös, hasonló a humorérzékünk rengeteget nevetünk, mindig őszinte volt a kapcsolatunk, mindig mindent megbeszélünk, fontos a kommunikáció, az együtt töltött sok, minőségi idő, közös programok, intimitás, ölelések, csókok, simogatások, isteni szexuális élet. Élünk a mi kis világunkban ahová senki másnak nincs bejárása:)

Egyébként alig 2,5 hónap után kérte meg anno a kezemet, másfél év után pedig össze is házasodtunk.

Idén lesz a 10. házassági évfordulónk:)

Ja és talán fontos infó lehet, hogy nincs gyerekünk és nem is akarunk soha!

A kutyákat mindketten imádjuk, így tavaly fogadtunk örökbe közösen egy kiskutyát. Nagyon szeretjük:). Mi így hárman vagyunk egy család!:)

35/N, 32/F