Érdemes a modern időkben házasságot kötni?

"De mostanában (az elmúlt 20-25 évben) már nem erről szól a házasság."

A házasság arról szól, amit ti beletesztek. Ha a társadalomnak való megfelelést, akkor arról. Ha azt, hogy össze szeretnétek kötni az életeteket jóban-rosszban, akkor arról. Rajtatok múlik, hogyan álltok ehhez.

Egyetértek az elsővel. Vannak olyanok is, akik gyorsan összeházasodnak a támogatás miatt. Nem mondom, hogy ennek nincs értelme, de igazad van kérdező, ez nem feltétlenül olyan, mint amikor minden érdek nélkül, csak a szerelemért házasodsz. Meg persze vannak olyanok is, akik az utóbbi miatt esküdnek meg.

Egyébként szerintem jó dolog kihasználni az állam adta lehetőségeket, így nem értem miért mocskolják azokat, akik a csok miatt házasodnak. Nyilván őket is összeköti valami, idegenekkel azért csak nem vennének fel hitelt.

Nem kötelező eleme a házasságoknak a közösségi médiában való pózolás.

Sok sebből véreznek a házasságok úgy általában, de leginkább az önismeret hiányának, önmagunk és a másik ember iránti tisztelet és empátia hiányának, a kommunikációs problémáknak és a generációk közötti játszmáknak tudnám be. Illetve nem csekély hányada megszűnne a gondok egyik forrásának, ha mindenki számára elérhető volna az anyagi biztonság egy átlagos állás betöltésével.

(párok nem maradnának együtt ha már régen rossz nekik ha nem függgenének gazdaságilag egymástól. nem laknának évekig valamelyikük szüleinél vállalva az esetek nagy részében a játszmáka, ha nem volna anyagilag lehetetlen a különköltözés. ha nem másod - és harmadállások vállalásával kellene a család orrát a víz fölött tartani, talán jutna idő nyugodtan egymásra, a kapcsolatra is. stb...)

Egyébként fel kell nőni, értékrendet kialakítani és egyeztetni, amellett kitartani, és akkor mindegy, ki hogyan pucsít Barbadoson, mert lehet vigyorogva sütni a szalonnát a haverokkal is a bányató melletti kempingben.

Az én véleményem az, hogy a házasság egy jogi szerződés. Bele lehet képzelni mindenféle érzelmi meg romantikus dolgot, de ha az ember nem szentimentális típus akkor tök felesleges. Jogilag könnyebb egy csomó minden, de ugyanígy elválni is nehezebb mint simán csak szakítani, de hát ez az ára :)

Azok koppannak jellemzően a legnagyobbat, akik valamiféle változást várnak a házasságtól, valamiféle romantikus beteljesedésnek gondolják, meg mindenféle szintekben és egyéb baromságokban gondolkodnak, esetleg meg akarnak felelni másoknak. Aki realista fejjel megy bele, az tudja mivel jár. Mi összeházasodtunk, mert abban az országban ahol élünk így sokkal könnyebb minden, de ha nem lett volna a helyi bürokrácia akkor ugyanúgy együtt élnénk, csak nem házasként. Együtt éltünk már az esküvő előtt is, nem volt drága lagzink, nem költöttünk egy vagyont az esküvőre, nem vártuk, hogy bármi is változna szóval nem is csalódtunk, amikor nem változott semmi :)

"a társadalomnak megfelelni akarás eddig soha nem látott méreteket öltött" - ez nettó tévedés. Elég csak 50 évvel ezelőttre visszatekinteni, hogy lásd, mennyivel jobban le lehet tojni a külvilág véleményét manapság. A nagymamám mesélte, hogy milyen gonoszul súgtak össze a háta mögött, amikor fiatal lányként faluból egyedül(!!!) elköltözött városba tanulni, ahelyett hogy otthon maradt volna 18 évesen jókislány módjára férjhez menni és szülni. Kurvának nevezték és a saját apja nem volt hajlandó többet vele szóba állni, mert mit mond a falu. Amúgy vegyész lett belőle és 35 évesen ment férjhez, majd szült gyereket, és még a városban is! már mondogatták, hogy ez a vénlány örökre így marad és hogy gondolja ezt, valami nincs rendben a fejében. És ez csak egy kiragadott példa. A történelem során most először nem probléma a társadalom szemében, ha nem házasodsz, ha nincs gyereked, vagy akár csak ha párkapcsolatban sem élsz akárhány évesen. Nem bélyegeznek meg a válásért/szakításért. Nyilván van mindig 1-2 ember, aki igen, de alapvetően a nagy többség telibe**, hogy mi van más párkapcsolatával.

Aki a külvilágnak éli az életét, az akármilyen korban, akármilyen szempontból (párkapcsolati, karrier, bármi) mindig boldogtalan és üres lesz, mert a külvilág sosem ad olyan megerősítést és pozitív visszacsatolást, mint a saját magaddal való elégedettség. De ez persze nem jelenti azt, hogy sosem voltak és sosem lesznek olyanok, akik a világnak akarják megmutatni, hogy ők mennyivel jobbak mindenki másnál, csakhogy ez nem a külvilág elvárása, hanem belső késztetés a saját bizonytalanságaik leplezésére. Aminek az ég egy adta világon semmi köze a házasságukhoz.

Amúgy ma már a házasság nem "érdemes"-"nem érdemes" alapon működik. Akarod vagy sem. Fontos-e számodra vagy sem. Ezt kell eldönteni. Nem kell észérveket felsorakoztatni sem mellette, sem ellene, nézz magadba, döntsd el, neked hogy lenne jó, ezt kommunikáld a partnered felé, akivel optimális esetben egyetértetek, és akkor nincs gond.

Mi 15 éve vagyunk együtt és idén házasodunk össze. Nem a papír tartott minket egyben, de 30 felett úgy gondoltuk, hogy ha itt a ház meg az autó meg az egyéb dolgok, akkor nem árt ha papíron is közünk van egymáshoz, mert bárkivel történhet bármi és a rokonok többségét elnézve egyikünk sem akarja, hogy a másik rokona kirántsa a házat azalól, aki egyedül marad...mindezt egy szaros papír hiánya miatt.

Plusz ha ne adj' isten kórházba kerül valaki, akkor nem árt, ha a másik dönthet helyette vagy intézheti a dolgokat. Az meg papír hiányában lehetetlen.

Szerintem nagyjából csak ezért van értelme, mert ha eddig is elvoltunk papír nélkül, akkor ezután sem változik majd semmi.