Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem akar házasodni?
8 éve vagyunk együtt, én 29, ő 32 éves. Körülebül 3 éve jegyzett el, azóta viszont nem történt semmi előrelépés az ügyben. Nyilván mindig volt valami kimondatlan indok, ami miatt nem kezdtük el szervezni az esküvőt - például nehéz hónapjaink voltak, most pedig akár a vírusra is rá lehetne fogni. Pedig mindig is minimális esküvőt szerettem volna, semmi felhajtás.
A problémám az, hogy ha megpróbáltam megbeszélni a dolgot, hogy nekem ez fontos lenne, akkor kaptam egy nyugtató, de mégis kitérő választ, majd vártam tovább türelmesen. Mostanra ez a türelem kicsit elveszett, egyre frusztráltabbnak érzem magamat, sajnos volt, hogy nekitámadtam ezzel, mire jött a klasszikus "pont emiatt a viselkedés miatt nem akarom" visszatámadás. Most már kezdem azt gondolni, hogy bármennyire is nem vagyok ez a fajta, de talán erőszakosabbnak kellett volna lennem az elejétől fogva. Vagy inkább el se jegyzett volna.
Természetesen mindenki válaszát szívesen veszem, de elsősorban olyanokét várom, akiknek volt már ilyen "élményben" része. Ti mit tettétek? Mi lett a vége? Meddig lehet elviselni ezt a bizonytalanságot, vagy hogyan oldjam fel magamban? Úgy érzem, képtelen lennék még egy évet várni, de rákényszeríteni sem akarom. Nálatok ez hogy volt?
Köszönöm a válaszokat, tanácsokat előre is! :)
Egyetértek az utolsóval. Nem értem, ha két embernek alapvetően jó, stabil kapcsolata van, egy házasság szerintem ezen nem változtat, maximum csak erősödik az összetartozás. Vagy inkább úgy mondom, ha változik is idővel a kapcsolatuk, az nem amiatt lesz, mert összeházasodtak... igen, most nagy divat arra fogni, hogy mennyien elválnak, de könyörgöm, nézzünk már körbe. Ma már mindenhol azt súlykolják beléd, hogy lesz sokkal jobb is, mint ami ősz van, légy önző, változtass amin tudsz, ha kicsit sem vagy boldog, akkor cseréld le a másikat, stb.
Visszatérve, nyilván aki kierőszakolja a házasságot a másiktól, vagy egy amúgy is rossz kapcsolatot támogat meg vele, annak nem biztos, hogy jó vége lesz. Ahogyan sok olyan pár vállal gyereket, akikre egy hörcsögöt sem bíznék, nem hogy gyerekeket...
Egyébként ez is nyilvánvaló, aki nem akar házasodni ilyen vagy olyan okból, vagy rossz tapasztalata van, vagy nem akarta elvenni a pasija, az úgyis ez ellen fog beszélni, meg hitegeti magát, hogy jól van ez így. Önigazolásnak hívják. Igen, én is ismerek olyat, akiknek szép családjuk van, két gyerek, de nincsenek összeházasodva, és tök jól megvannak. Nem botránkozok meg. De én meg szeretnék hozzámenni a páromhoz, és kész, nehogy már ezt magyarázni kelljen. Persze ha úgy tettem volna fel a kérdést, hogy én nem akarom, akkor meg az lenne a baj.
Avaly89: Még szerencse, hogy nem a te párod vagyok, ha emiatt kitennéd a szűrömet. Láttalak egy másik kérdésnél is, ott is épp a nőket szidtad. :)
Összességében pedig köszönöm a válaszokat mindenkinek!
válasza:Szia kérdező!
Én úgy látom, ha erre a témára sodródik a beszélgetésetek, a párod bezár és egy falat vesz maga köré. Az hogy együtt vagytok, de nincsen gyerek, gondolom együtt éltek, és laza minden, nem olyan nagy elköteleződés. A házasságot sok férfi az élete végeként éli meg, mert ezen "szocializálódott", azt gondolja onnan már nincsen kiút, de ő még élni akar, szabad akar lenni, de viszont ahogy most vagytok, egészen kényelmes.
Pont tegnap hallgattam erről egy podcast-ot, az érzelmileg elérhetetlen emberekről.
Egyre többen hiszik azt, hogy a házasságal vége mindennek.
Én ezt őszintén nem értem, én házas vagyok, 5-éve.
7-éve vagyunk együtt, és felévvel összeköltözésünk után kérte meg a kezem. Megbeszéltük, hogy még nem vállalunk gyereket, így is történt. Még mindig nincs, most fogunk próbálkozni csak előtte még elmegyek egy teljes kivizsgálásra, a biztonság kedvéért. A férjem pár barátja kiakadt a házasságon, mert azthitték na akkor vége a barátságuknak, és azonnal gyerek lesz, tehát itt is tetten érhető lett a félelem a házasság miatt.
Csak nem ismertek igazán engem, egyáltalán nem vagyok egy birtokló jellem, felőlem mehet haverozni, nekem is vannak barátnőim, nem leszek elveszve míg nincsen itthon...
Szerintem a legtöbb ember álltalánosít, hogy biztos otthon a nő hordja a gatyát, majd tiltani fogja és manipulálni a férjét, mert az igaz hogy rengeteg ilyen kapcsolatot látni.
Én viszont nem tudnék élettársi kapcsolatban élni, nem érezném elég megbecsülten magam. Nekem fontos a házasság, a férjemnek is az volt. De ő elakart köteleződni, ő mindenképpen gyermeket szeretne és szeretné ha ő házasságban születne. Egyeztek a vélemények, ezért tudunk ennyire jól működni együtt.
Javaslatom az lenne, hogy egy nyugodt időpontban ülj le vele szembe, és kérdezz rá teljesen kedvesen, normálisan. Mond neki, hogy ne zárkozzon el, mondja el mitől tart.
Ha nem hajlandó, gondold végig mit szeretnél. Ha neked elég ez, akkor maradj. Nehéz menni, de ha nem elég menj. Még rengeteg lehetőséged lehet mással.
válasza:"Hözöngsz" :D
Már megint teóriákat alkotsz az életemről ("nem jött be a házasélet"), de ismét nem jött be.
Senkit nem érdekel, mit látsz a környezetedben, és egyáltalán nem normális, hogy ragadsz rá az emberekre, és nem fogod fel a nemet. Azért foglalkozol ennyire másokkal, mert neked "nem jött be az élet". Nem a házas, a sima. Se szakmailag, se párkapcsolatilag.
A lejáratásról meg annyit, hogy te estél nekem többször is (de mondjad, mondjad, miért, miért, miért, miért) mint egy fogyatékos. :D
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!