Tényleg boldogabbak voltak régen a házasságok?

Nem az volt a kérdés, hogy volt-e válás, mert nyilván nem annyi, mint ma.

De erre nem lehet egyöntetű választ adni. Volt, akiknek a házassága ma is példaértékű, a sírig kitartottak, szeretetben, egymás mellett. Volták, akik a gyerekeiket is így nevelték. (Pl. Benedek Elek)

Mások házassága meg legendásan pocsék volt. De ez is elég relatív. Mondjuk szerintem pocsék az a házasság, amibe belefér a megcsalás, ők meg másképp élték meg.

Nem érdemes azt állítani, hogy x éve minden házasság egyforma volt.

@21: pont ezért amit mondasz nem lehet kijelenteni, hogy régen ilyen volt minden házasság, most meg olyan.

Régen is, most is megvannak a jól működő házasságok, és azok is, ahol szó szerint pokollá teszik egymás életét, ma is megvan mind a két típus.

(Sőt, ha tippelnem kellene akkor pont a nagyobb személyes szabadság miatt most legalább több esélyünk van választani, még akkor is, ha ezzel kevesen élnek. Manapság a család sokkal kevésbé szól bele a párválasztásba, így mindenki maga szúrhatja el az életét, és az anyagiak is kevésbé befolyásolnak, a nők 99%-a nem kell, hogy attól parázzon, hogyha nem veszik feleségül, akkor éhen marad, mint abban a korban, amikor igazából semmi személyes vagyonuk nem volt, nem tanultak, nem dolgoztak)

#22:

Normális esetben figyelembe vették a szülők azt is, hogy mennyire illenek össze a fiatalok. Nem csak egy férfi vagy nő volt a választék akkor se. Még a királyok esetében sem. Utóbbiak közt akad(t) jó házasság, és pocsék is, szép számmal.

Nemesi családok esetében már fontos szempont volt, hogy van-e legalább szimpátia a fiatalok közt.

Hangsúlyozom: Normális szülők esetén!

De ahogy rossz házasság, rossz szülők is voltak bőven.

23 :))))))

"Normális esetben figyelembe vették a szülők azt is, hogy mennyire illenek össze a fiatalok"

Hát persze! Amikor a falu vénjei, meg a szülők a hozomány, a föld, a hivatal mentén választottak párt, akkor marhára figyelembe vették! Nem, ők azt vették figyelembe, hogy szerintük ez mennyire lenne jó. Arra magasról tettek, hogy a gyerek mit gondol.

És nem, én sem királyokról beszélek! Nyilván a felső 10ezer az telejesen más helyzet volt.

De a családom "jómódú" volt, mert egy 500 fős faluban volt pár tíz hold föld (manapság még az utniós támogatások mellett is max az éhenhalásra elég, de akkoriban vagyonnak számított). Ne tudd meg, mi kavarás volt, hogy kit lehet elvenni, kit nem, hogy a föld ne osztódjon ezer felé, hogy legalább annyit hozzon be a csaj is, amennyit a srác visz.

Ugyanez pepitában a hivatallal. A nagymamámat még arról győzködték, hogy a nagyapám milyen király parti, mert vasutas! Érted, nyugdíjas állása van állami fizetéssel. Akkoriban ez hatalmas szó volt a világháború előtt, megbecsülést, vagyont jelentett.

Egy percig nem nézték, hogy a kis ábrándozó nagymamám, mennyire fog illeni egy igazi tenyeres talpas, földhözragadt emberhez.

A falu ugyanez dettó. Volt a családban, akikre mai szemmel azt mondanánk, hogy "kavartak". Értsd valami közösségi rendezvényen táncoltak, meg szemeztek. A falu gyakorlatilag elintézte, hogy össze legyenek adva, egy idő után már az sem számított, hogy ők mit akarnak, és nem is volt választás. Megbeszélte a keresztanja a másik gyerek nagymamájával, és eldőlt minden.

Anyámat szintén odaígérték, de akkor már a 70-es években járunk, kiröhögte őket. Fel volt háborodva a falu és a család, hogy de ez már le van szervezve, ilyen jó pasast másikat nem talál. Megpattant a városba tanulni, és nem törődött a családdal. De ehhez kellett, hogy önálló fizetése, munkája legyen.

Nevetséges, hogy a régi világot mindenki mennyire isteníti, pedig nem kellene messzire menni, csak szépirodalmat olvasni. A szerelmes sztorikra sokkal több olyan jut, ahol megy a kényszerházasság, és nem királyoknál, hanem polgároknál, parasztoknál (amik vége persze gyakran a szerető tartás volt, a teljes elhidegülés, a függő viszonyok)

Mikor régen?

Azért az 50-es, 60-as években (nekem még a szüleim korosztálya előtt) már bőven lehetett válni (jó, párszáz fős faluból kinéztek, de nem a társadalom nagy részében nem ez volt a jellemző).

A válások száma viszont folyamatosan nő, szóval ez egy tendencia és nem feltétlen csak azért van, mert lehet.

Nagyon régen meg mást gondoltak a házasságról. Nem feltétlenül volt mind szerelmi (volt olyan is, meglepően nem is kevés, illetve főleg úgy, hogy később megszerették egymást), de nem is a mai értelemben vett házastársi boldogság volt a lényeg.

"A válások száma viszont folyamatosan nő, szóval ez egy tendencia és nem feltétlen csak azért van, mert lehet."

Nem nő folyamatosan, ez egy téves klisé. A nyolcvanas években volt a csúcson, azóta egy kicsit visszaesett, és nagyjából stagnál.

[link]

"A válások száma viszont folyamatosan nő, szóval ez egy tendencia és nem feltétlen csak azért van, mert lehet."

ahham... hát persze :) Ezzel a KSH is egyet ért?

[link]

96-ban volt a toppon, azóta apróbb megszakításokkal csökken, és mindez % és darabszámok alapján is.