Tényleg boldogabbak voltak régen a házasságok?

Erre nehéz jó választ adni. Mindkét verzióra vannak ellenvélemények, és igen jó magyarázatok is.

De szerintem nem érdemes ezen vesződni, gondolkozni. Hanem csakis a saját szinteden, saját életedben előrelépni. Értem ezalatt azt, ha neked most rossz az ami van, akkor ne félj változtatni.

Én amit a jelenben látok, az a médiák borzasztó agymosása. Akár hajlamosabb vagy hinni bennük akár nem, akkor is hatással vannak rád.

Mindenki a tökéletes partnerét keresi, közben már túl van számtalan kapcsolaton, mégsem találja. Régebben pedig kihozták a jót abból ami volt... és boldogok voltak, többnyire, már amennyire úgy lehetett. De véleményem szerint manapság egy álomképet kerget mindenki, tele mentális problémákkal az emberek többsége, és ez csak rosszabb lesz annál a generációnál, aki most, okostelefonnal a kezében született....

9 hülyeség azthinni h regen nem a pénz volt ez az erő. Regen is tudtuk a téesz elnök melyik fiatal lányokkal volt jóban..... csak ma nem téesz elnök hanem milliárdos vállalkozó lenne éppen.

Sőt sokan voltak htb k akiknek muszáj volt tűrni sokaknak semmilyen szakmája nem volt

Mi számít régennek? Az elmúlt 50 évben nem sok változott, akkor már bőven voltak válások, második házasságok.

Előtte mondjuk 100-150+ éve meg nem nagyon lehetett válni, rengeteg volt a szervezett házasság (gazdasági érdekek mentén, hogy a föld ne aprózódjon el, hozományért, stb). Szerinted azok mennyire voltak boldogok? Rengeteg külön szobában alvó házaspárral, akik már réges régen csak gazdasági érdekközösséget alkottak, nem volt semmi érzelem közöttük, gyakran az első perctől sem

Tény, hogy régen jobban tisztelték a párkapcsolat szentségét és a hibákon próbáltak javítani és nem rögtön szakítani (válni).

Viszont, cikibb is volt válni.

És ez a kettő függ össze egymással, hogy inkább javítottak a kapcsolaton, hogy ne legyen válás.

Ma már nem ciki a válás, az internet több lehetőséget ad, sokan ezért is keresik örökké a jobbat, tökéletesebbet.

A régi állapot, meg a mostani is jobb is volt és rosszabb is, csak mindkettő másban.

Régen nem volt annyi lehetőség, mint most, de most nehezebb is egy kapcsolatot megtartani, javítani.

Döntse el mindenki maga, hogy melyik a jobb.

"Tény, hogy régen jobban tisztelték a párkapcsolat szentségét és a hibákon próbáltak javítani és nem rögtön szakítani (válni)."

A francokat tisztelték jobban. A régi emberek sem párkapcsolati szakértők voltak, csak mivel nem volt más opciójuk (megszól a falu, a család, stb), így együtt maradtak.

A dédnagyszüleim például a gyerekek megszületése után külön emeleten laktak. A fene nagy párkapcsolat javítás érdekében gondolom...

"Szerintem jóval jobb volt nem volt ez az anyagiasság."

egy túrót nem. sokkal, de sokkal fontosabb volt, hogy olyan férfi vegye el a lányodat, aki el is tudja tartani.

"Szerintem jóval jobb volt nem volt ez az anyagiasság."

Jah, a hozomány és társai, a rangon házasodás, a hivatalhoz házasodás, a föld miatt házasodás meg ismeretlen fogalom volt... oh wait! :)

Férjem anyukájának volt egy nagy szerelme, de tiltották, mert annak nem volt földje. A szomszéd kisbirtokos fiához kellett hozzámennie. Először eltiltották a szülei a szerelmétől, utána megverték és befenyítették, hogy kivágják a francba otthonról és földönfutó lesz, ha nem megy hozzá ahhoz, akit kinéztek neki. Aztán rá egy hétre megjelent a varrónő, levette a méretet a menyasszonyi ruhához, a szülők pedig közölték a lányukkal az esküvő időpontját.

Az esküvő éjszakáján a férfi, akivel szerették egymást, felakasztotta magát.

No, hát így kezdődött szegény anyósomnak a nagy boldog házassága. És lényegében tűrt egy életen át, kb. erről szólt.

És nagyon sok ilyen volt.

Anyám meg (60-as évek): Rózsaszín köd, szerelem, apám egy dalia. Aztán anyám kb. 2 hét házasság után rájött, hogy mekkora bakot lőtt. Kiléphetett volna, (66-ban simán), de neeeem, mert mit fognak szólni. Hát.... nem volt üvöltözés veszekedés, de volt néma gyűlölködés, két olyan ember élt együtt, akiknek a világon semmi közük nem volt egymáshoz. Együtt maradtak, de a puszta létük is idegesítette a másikat.

Ilyen is rengeteg volt.

#19

bár '66-ban már nem volt különösebb jogi és egzisztenciális akadálya a válásnak, de még elég nagy stigma ült rajta, sokan szégyennek, a magánélet csődjének tekintették, ha már a válást kellett fontolgatni. kőkemény bántalmazó alkoholista házastárs mellett is évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a másiknál válásig szakadjon a cérna.

ezért van az, hogy amikor valaki szomorú dologként tálalja a tényt, hogy "manapság a házasságok több, mint fele válással végződik", mindig azt mondom, hogy ez igazából nem a jelenkori kapcsolatokról fest rémisztő képet, hanem a múltbéliekről.