Rossz hatással van a barátnőmre a férje?

Leírom a történetet, kíváncsi lennék, ki mit gondol róla, mi a helyzet:

A barátnőm néhány éve ismerkedett meg egy férfival, aki egy rendkívül bunkó, de önbizalom hiányos ember. Minket nem kedvel, barátnőm azóta kevesebbet is jött velünk közös programokra, mert a párja nem kedveli azokat. Ami ezen kívül már rögtön nem tetszett nekem, hogy a barátnőmmel is (meg másokkal is) sokszor kiabál, de fizikailag (elvileg) nem bántotta soha. Erről nem is tudom, tudomást szereznék-e mert a barátnőm ilyen magánügyekről nem beszél, inkább csak a közös tevékenységekről lehet vele beszélni - én ezt annak idején elfogadtam, hogy ő ilyen zárkózott. Egyébként neki is kevés az önbizalma, nem tartja magát se szépnek se sokra, talán ezért is van még mindig ezzel a férfival, aki nem érdemli meg.

A barátnőm családját szívből utálja, így nem annyira kezdtek el járni hozzájuk, bár barátnőmnek mindig fontos volt a családja. De behódolt a párja akaratának, és mintha meg is szokta volna az új rendszert.

Aztán másfél év után összeházasodtak, itt jött a leginkább furcsa, nem tetsző dolog, a barátnőm (már) férje külföldön keresett magának munkát és kiköltöztek, barátnőm akarata ellenére. Hiányoznak neki a barátai, a családja, de mint mindent, ezt is megszokta. Ő mindig csak alkalmazkodik.

Azóta eltelt ismét 1 év, a barátnőm szinte teljesen eltűnt, semmit nem tudni róla, hogy vannak, mit csinálnak. Többször kerestem, de ez mára már egyoldalúvá vált, ő vagy csak sokára vagy egyáltalán nem válaszol. Hiányzik, gyászolom, hogy elvesztettem őt és nem tudom, mit tehetnék. Őbelőle mindig csak annyit lehetett kiszedni, hogy a férje magának való, de egyébként megvannak… azóta csak néhányszor beszélt az „itthon maradottakkal”, mintha a férje mindenkitől elszakítaná, mert ő új életet akar kezdeni.

Most Karácsony előtt beszéltünk és kiderült, hogy gyermeket várnak, eddig ezt sem mondták el. Rögtön felrémlett bennem, hogyha a férfi így kiabál néha barátnőmmel, mikor fogja megütni a gyereket, csak mert például idegesíti. Mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja ugyanis, barátnőmnek nem lehet az, amit ő akar.

Barátnőm alkalmazkodott mindenben a férjéhez, nem tudunk mi már szinte semmit róluk, „néha vannak összezördülések, de megvagyunk”. Nem hiszem, hogy neki így ez jó, de lehet, ő nem vágyik többre. Nem akarok beleavatkozni más életébe csak nem értem, hogyan lehet ez jó neki, mivel abszolút megváltozott, a személyiségével ellentétesen él. Igaz lehet, a személyisége is megváltozott. És tudom, nem lehet azon segíteni, aki azt nem akarja, de fáj, hogy így bánik vele a párja, nem érdemli meg a barátnőmet. És fáj, hogy elvesztettem.

Jogos lenne a kérdésetek, miért nem Vele beszélem ezt meg, de nem lehet, nem válaszol, nem reagál, amikor igen, akkor is megragadunk a "kivel mi történt" operatív jellegű megbeszélésnél. Őneki vagy nincs igénye többre vagy... nem tudom...

Mi a véleményetek? Jó lehet így Neki az élete, vajon boldog? Mit tehetek, tehetnék vagy engedjem el végre...?