Egy házas férfi miért mond olyanokat, hogy hiba a házasság, ott követik el a hibát az emberek, hogy megházasodnak?

Tapasztalatból.

Amióta a lopakodó, női feminista öntudatoskodó propaganda kiherélte a férfiakat, azaz a média-agymosás és az érzelmi zsarolás sok évtizedes szisztematikus aknamunkájával rávette a férfiakat a monogámiára, ugyanakkor a maguk számára ugyanezekkel a módszerekkel legalizálták a hipergámiát, azóta a férfiak nagy része, akik gyengék voltak, és bedőltek ennek az egész sz-rságnak, szabályosan neurotikussá váltak.

Persze tudat alatt; csak akkor tudatosodik bennük, hogy hány óra, amikor eltöltöttek pár évet házasságban.

Még 18 körül azt mondtam, hogy egyszer tuti megházasodom. Most már, hogy láttam a környezetemben a haverokat házasodni, eszem ágában sincs. Férfiként, ez semmi pluszt nem hoz. Azt láttam, hogy a kapcsolatok felénél házasság után már pár hónapon belül instant elzsémbsednek a nők. Sokaknál meg 1-2 év múlva az üt be, hogy lemaradtak mindenről, élni akarnak és hasonlók. (Fura, hogy ezt mennyiszer férfiakkal szemben emlegetik. Csak pár férfinél láttam ezt, ők is inkább félreléptek sunyiban. Nőktől viszont elég sok ilyet láttam.)

Nálam is volt amúgy egy esélyes lány. Ahogy érezte, hogy eljegyzés lesz, már át is váltott. Elkezdte megmondani, hogy hol kéne laknunk, milyen legyen a ház és hasonlók. Nem közös tervezés volt, hanem egyoldalú, az ő részéről. Az én véleményem nem igazán izgatta. Azt hittem, hogy ez csak random és röhögtem a haverokon, aztán bumm, ez lett nálam is. Persze, az én kapcsolatomból nem is lett házasság.