Más pároknak is nehéz, kisbaba érkezése után?

Ez valóban nehéz, és másoknál is ilyen. Túl kell élni ezt az időszakot, utána jobb lesz! Annyiban segíts neki, hogy a házimunka nagy részét vedd a vállaidra, a feleséged foglalkozzon csak a babával. Többet nem tudsz segíteni jelenleg.

Engem is mindig zavart a férjem aludni, de nem bírtam, nem akartam a gyerek mellől moccanni kB fél éves koráig.., ne kérdezd miért, én sem tudom, talán még az anyaság újdonsága hatott, hormonok.. Senkire nem akartam bízni a gyereket, a saját apjára sem.

No mindegy, hát túl kell élni, nem könnyű de idővel könnyebb lesz. Csak tartsatok ki.

Mi csináltunk közösen programokat, bár ez most nehézkés, de mi pl. simán átpasszoltuk nagyszülőknek pár órára (két etetés között) és elmentünk egyet kirándulni, kocsikázni a környéken, megenni a kocsiban egy király pizzát és jó nagyot beszélgetni.. Ezek a dolgok sokat tudnak segíteni, legalábbis nekem igazi felüdülés volt

Szerintem neki is fel kell ismernie hogy nem tud ilyen keves energian ellenni,tokjo h ezek szerint kiveszed a reszed agyerek felvigyazasbol is, valoban ilyenkor be kéne pótolni az alvast. Egyebkent fejhetne is tejet igy nem kene neki mindig pattognia,legalabb egy ejszakai etetest vagy egy nappalit at tudnal vallalni.

Elso gyereknel sok anyuka raparazik hogy mindent 'tokeletesen' csinaljon de bizony ez senkinek se sikerul soha, remélhetőleg a feleseged erre hamarabb rajon mint kesobb

Igen, nagyon nehéz. Fenekestől felfordul az életetek, úja kell tervezni mindent. Köztül azt is, hogy ő hogy legyen anya, te hogy legyél apa, de közben hogy legyetek egy pár is úgy, hogy fáradtak vagytok, nehezen viselitek a hétköznapokat.

Én is szoptattam, de a második hónaptól annyira fáradt voltam, hogy hétvégékre lefejtem a tejet és a férjem vitte az "éjszakás" műszakot. Szerintem ez kötődés szempontjából is tök jól jött ki oda-vissza.

Lelkiismeretfurdalásom lehetne, amiért ezt mondom, de engem tudod milyen megnyugvással töltött el, hogy hallom, hogy felsírt és nem nekem kell kelnem hozzá? Persze az első alkalmakkor füleltem az ágyból ezerrel, nehéz volt elengedni az irányítást, de miután rájöttem, hogy a férjem is képes tökéletesen ellátni, baromi jókat aludtam.

Mozduljatok ki sokat. Akárcsak egy-egy sétára és ne szégyelljetek segítséget kérni.

Nem visszatérni kell a régi kerékvágásba, hanem teljes mértékben újraszervezni az életeteket.

Három gyerek van, a legkisebb is lassan nagyfiú.

Egyet tudok tanácsolni. Bármilyen helyzetben vagytok, gondolj mindig arra, hogy nem tart sokáig. Csak pár hét.

Ez főleg igaz az első évre. Kaptatok egy magatehetetlen kis csomagot, aki eszik, alszik, kakil és sír. Az első év végére ez mind megváltozik. 3 évesen oviba fog menni, csacsog és énekel, futkos, eszik mindent, egyedül öltözik, és saját véleménye lesz sokmindenről. Szinte kész kis ember. Gondolj bele, hogy ez a hatalmas változás úgy lehetséges, ha szinte napról napra változik.

Most anyatejes és este kelni kell. 3 hónap, és kezdődik a hozzátáplálás. Lehet, hogy 4-5 hónaposan este 6-7 órát alszik. Aztán jön a fogzás, amivel vagy sokat szívtok, vagy nem. Elkezd hemperegni. 9 hónaposan jön a szeparációs szorongás. Stb, stb. Az a lènyeg, hogy bármilyen nehézséggel néztek is szembe, arra gondolj, hogy ez most ideiglenes állapot, és nem tart örökké. Addig kibírjátok.

Az első időszakban (nálunk 2 éves korig) szinte mindenre gyógyszer volt a hordozókendő. Hasfájás, fogzás, láz, szepa, szopi, nyűg, egyedül a kakis peluson nem segít. Ráadásul nagy szabadságot adott nekem is. Kendőbe be a pici, van két szabad kezem, lehet menni. Fél perc alatt bealudt a pici, és üzembiztosan aludt 2 órát. Apán is. 😉

Mikor úgy érzitek, hogy összecsapnak a hullámok a fejetek felett, akkor húzzatok el sétálni. Nem érdekes, hogy mit kéne csinálni, van-e főzve, megy a mosógép, tojni rá. Babakocsiban is tud aludni a legtöbb baba, és egy kis csend és friss levegő kell nektek is. Viheted te, addig a feleséged alszik. Mehettek együtt, tudtok beszélgetni. Mehet ő, te addig gyorsan felsepersz, aztán pihi.

Sok nő ilyenkor abba megy tönkre, hogy minden téren meg akar felelni. Csillogjon a lakás, főtt étel az asztalon, jobb alakja legyen, mint 18 évesen, és legyen szuper anya, hibák és tévedések nélkül. De ilyen nincs, csak a mesékben.

Nekünk most pont nagyon jó, a lányunk 4,5 hónapos és mi kb ilyen szivárványt pukizó egyszarvún lovaglós boldogságban vagyunk együtt. A férjem itthonról dolgozik, non-stop együtt vagyunk, borzasztó sokat segít már csak azzal is, hogy ha már nagyon kivagyok, akkor az ölébe veszi ő a gyereket, amíg dolgozik, és én meg nekilátok sütit sütni vagy akármi. De én ezt hagyom, sőt, kérem is. Kettőn áll a vásár, nekem is engednem és akarnom kell, hogy a férjem kivegye a részét a dologból, nem csak neki. Amúgy nálunk sem túl jók az éjszakák, van, amikor óránként, máskor csak kétszer kell kelni éjszaka a babához, de mondjuk ebben nem is várok segítséget a férjemtől, én a baba egy nyüffenésére felébredek, nem várom meg, hogy sírjon, a férjem mellett meg kb bombát lehetne robbantani, azt is átaludná, akkor meg már minek próbálkozzunk. Viszont napközben rengeteg terhet levesz a vállamról, úgy is, hogy amúgy ő dolgozik, és én ezért extrán hálás vagyok neki. Nálunk abszolút béke és egyensúly van. Pedig a férjem is aggódik a pénzügyeken, én most kapok utoljára CSED-et, utána csak azt a kis zsebpénznyi GYED-et utalják, szóval nem leszek már partner az anyagiakban úgy, mint eddig, de ez mégsem nyomja rá a bélyegét a kapcsolatunkra, mert meg tudjuk beszélni a problémákat, hogy éppen aktuálisan mi bánt, és megoldásokat találunk mindenre.

Amúgy az nálunk sem működik, hogy addig alszok, amíg a férjem van a gyerekkel. Nem tudom, miért, én csak akkor tudok aludni, ha a baba is, egyébként valami 20. érzékszervem minden moccanására felriaszt. Azt meg nem szeretem, ha külön szobában vagyunk. Volt már ilyenre példa, borzasztó felszínesen szundítottam csak valami 10 percig, utána feladtam a próbálkozást. Amúgy én is igény szerint szoptatok, cumit se adok a lányomnak, mégis működik. Kommunikáció kérdése az egész, szerintem. Meg hozzáállásé.