Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan várnám el, hogy a téli szünetben a férjem is vegye ki a részét a gyerek felügyeletből, családi programokból?
Figyelt kérdés
A múltkor kérdeztem a férjem, meddig fog dolgozni, hogyan tervezi az év végét. Mondta, hogy jövő hét végével bezárja az évet és utána ő pecázni fog járni, meg alszik, meg elmegy otthonról. Kérdeztem, amikor én dolgozok, ki lesz a gyerekkel, mi lesz a közös programokkal. Azt mondta, menjek home office-ba, meg amúgy is ellesz otthon a gyerek egyedül egész nap (11 éves). Azt meg felejtsem el, hogy megyünk a mamákhoz, mert ehhez neki nincs kedve. Amúgy is borzasztó fárasztó a gyerek, nem is tudja, én hogy bírom. Úgyhogy ő kikapcsolódik, mert fáradt és elég volt az évből, a többit meg oldjam meg, ahogy akarom. Régebben ő is készült az ünnepre, főztem finomat, sütöttem, ő segített, megleptük egymást. Most már nem hozza lázba, úgy kell noszogatni, hogy 23a körül már jó lenne egy fa. Kiadta a parancsot, hogy ne süssek sok félét, mert a gyerek dagadt lesz és azt ő nem tudja elviselni, ha ő is dagadt lesz, mint én. De sosem megy el sportolni a gyerekkel. Fekszik, falja az édességet meg a rágcsát, a gyerekkel meg ordít, hogy miért eszik. Mikor kérem, hogy legalább azt várja meg, míg a gyerek nem látja, akkor jön a persze, majd még ő alkalmazkodik. Állandóan rendszabályoz, irányít, megmondja a tutit, beszólogat és azt hiszi, hogy vicces. Lehet korábban is ilyen volt, csak kezdetben nem tűnt fel, de most már egyre idegesítőbb. Ja és hozzá tette, hogy ő bizony nem fog megváltozni, felesleges akár arra is kérnem, hogy segítsen otthon. Ne is mondjam, mert őt csak idegesítem, meg magamat túráztatom.2020. dec. 4. 11:19
41/49 A kérdező kommentje:
#40 a férjem 1 nappal a baba haza érkezése után már egyedül hagyott teljesen. Majd elment 1 hónap múlva síelni a haverokkal. Egyszer nem kérdezte, hogy tud e valamit segíteni. Éjjel egyszer sem kelt fel a babához. Sosem volt jó alvó a gyerkőc, sokat sírt. És szegényke ezt nem bírta elviselni. Inkább egyre később jött haza. És ő úgy gondolta, hogy a gyerek egész éjjel alszik, én meg ki pihent tüdérke leszek, hiszen egész nap otthon vagyok és hát nem csinálok semmit. Kozmetikushoz úgy tudtam elmenni, hogy vittem magammal a gyereket. Fodrászhoz nem jártam, mert ő a nagy vállalkozó nem tudott időt szakítani arra, hogy a saját gyerekével eltöltsön 1 órát. Fáradt voltam, kialvatlan, császár műtét után, szülés utáni depresszióval és már akkor sem hatotta meg.
2020. dec. 5. 22:50
42/49 FoxtrotLidérc 
válasza:
válasza:Jesszusom! Ismét... Tudod, kérdező, erre mondanék valamit. Előző munkahelyemen dolgozott egy nyugdíj előtt álló kollégám. Idővel - ki merem mondani - megkedveltük egymást, és NAGYON sokat mesélt a családjáról. Arról is, hogy a fiát hogyan gondozták a feleségével az első időkben. Bizony volt olyan, hogy éppen inteni tudtak egymásnak a feleségével a két ellentétes irányba közlekedő buszról. Kollégám éppen leszállt, a felesége meg éppen föl (a gyerek max 6-7 percre volt csak magára hagyva). Kollégám hazarobogott egy éjszakás után, és - bár hullafáradt volt - ellátta az ébredő gyereket, tisztába tette, foglalkozott vele, főzött valamit, és csak utána dőlt le pihenni. A gyerek szerencsére jó alvó volt, és aránylag könnyű volt vele. De ellenkező esetben is állítom, hogy kitartóan tette volna a dolgát. Nekem ezzel iszonyat nagy sztenderdet állított. Az öreg és a felesége CSALÁDKÉNT küzdöttek vállt vállnak vetve. Ezért nem tudom a férjedet megérteni. Plusz. A vállakozó, akinél másodban dolgozom, két gyerek édesapja. Foglalkozik velük, szereti őket - tény, hogy nem mindig van hozzájuk türelme, de IGEN, ha kell ott van a felesége mellett. Pedig folyton tengernyi feladata, megoldandó problémája van. Tehát ne b*ssza már, az albán szamár! Amit mondtál - úgy a császár, mint a szülés utáni depresszió - ignorálása, elbagatellizálása a férjed részéről egy igazi senkiházi, gyászkoporsó viselkedés. Ez milyen dolog már? Az a baj, hogy EREDENDŐEN nem akart értetek felelősséget vállalni. És sajnálom, hogy annyi jóravaló ember közül (vagyoni helyzetre való tekintet nélkül) pont egy ilyen büdös bunkó talált rád. Sajnos ebben az esetben marad számodra, hogy egzisztenciát teremtesz, és elhagyod. Nem könnyű egyedül, de szerintem így is full egyedül vagy. Van valami családtagod, akinél meg tudod magatokat húzni, amíg beáll valami rutin, és tudsz tervezni? Ha igen, csomagolj, és add be a válókeresetet. Szerintem.
43/49 anonim 
válasza:
válasza:Hát akkor ez az ő hibája, mivel esélyt sem adott a megbeszélésre. Sajnos melléválasztottál. Gondolom akkor az érzelmi intelligenciája is alacsony lehet. Nem tud emberekkel bánni. Csak akkor a vállalkozásában sem lehet sikeres.
Gondolom én.
44/49 A kérdező kommentje:
Érzelmi intelligencia 0. Este még azt mondta, hogy tudja, hogy még 10 évig el kell viselnie a gyerekét. Itt elszállt az agyam. Ordibáltam vele már tehetetlenségemben. Hogy mi az, hogy elviselni a gyerekét. Aztán közölte, hogy eddig megjátszotta magát, de innentől nem fogja. Egyszerűen csak nézek, hogy volt valaki, akibe beleszerettem, kedves volt, előzékeny, mindent megtett értem. És most van ez a szörny, akivel együtt élek. Aki simán elsétál mellettem úgy, hogy nála nincs semmi, én meg 3 szatyrot cipelek. Hogy minden és mindenki fontosabb, mint a családja. Hogy nem érdekli, amiről beszélek neki, leginkább nem is emlékszik rá. S be is vallja, hogy nem érdekli. Tegnap hozta a társast a gyerek, közölte, ő utál játszani, nem is fog és inkább menjünk már arrébb, mert nem látja a tvt.
2020. dec. 6. 07:28
45/49 anonim válasza:
válasza:Oké, akkor egyezz meg a férjeddel. Mostantól fizessen neked egy albérletet, oda költözöl a gyerekkel, és soha többé nem kell elviselnie titeket.
46/49 A kérdező kommentje:
Még azt el is felejtettem, hogy természetesen csak én vagyok a hibás mindenért, hiszen nekem nem jó semmi, én nem vagyok jókedvű és emiatt neki nincs kedve jópofizni. Mert ő a szegény férfi, aki házas és milyen dagadt és kiállhatalan felesége van. Mert ő dolgozik, nekem meg csak egy kis szar munkahelyem van, meg némi házimunka, az meg semmi. Elhitette velem évek alatt, hogy egy semmi vagyok, aki egyedül semmire nem képes, akivel senki nem akar barátkozni, mert senki nem kíváncsi egy ilyen nőre, mint én. Mivel soha sehova nem tudtam menni a gyerek nélkül, így teljesen elszigetelődtem, nincs barátnőm, akivel lehetne programot csinálni.
2020. dec. 6. 07:57
47/49 Andi80018 válasza:
válasza:Már a gyerek születése után el kellett volna kezdeni a különválást. Konkrétan egy ember életét, lelki világát tettétek tönkre, akárhogyan is van. Sajnos itt a történetben a gyereknek a legrosszabb, kizárt, hogy normális felnőtt váljon belőle, normális lelki világgal. Nem csoda, hogy hiperaktív, meg minden ilyesmi. Még jó, hogy többet nem szültél. Feláldoztad a saját, és főleg a gyereketek életét ennek az idiótának, akinek semmi lelkivilága nincs. A panaszáradat helyett a megoldáson kellene gondolkodni, de már évekkel ezelőtt kellett volna, nem alárendelni magad és a gyereket ennek az önző embernek.
48/49 A kérdező kommentje:
Tudom, nagyon elcsesztem. Ha vissza tudnék menni az időben, akkor nem így csinálnám. Csak akkor nem lenne ilyen édes, szeretetgombóc fiam.
2020. dec. 6. 10:15
49/49 anonim válasza:
válasza:Szegény fiad... szeretetgombóc létére jó kis apja van, aki szarik a fejére, és "elviselni" is derogál
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!