Jogosan várnám el, hogy a téli szünetben a férjem is vegye ki a részét a gyerek felügyeletből, családi programokból?

A múltkor kérdeztem a férjem, meddig fog dolgozni, hogyan tervezi az év végét. Mondta, hogy jövő hét végével bezárja az évet és utána ő pecázni fog járni, meg alszik, meg elmegy otthonról. Kérdeztem, amikor én dolgozok, ki lesz a gyerekkel, mi lesz a közös programokkal. Azt mondta, menjek home office-ba, meg amúgy is ellesz otthon a gyerek egyedül egész nap (11 éves). Azt meg felejtsem el, hogy megyünk a mamákhoz, mert ehhez neki nincs kedve. Amúgy is borzasztó fárasztó a gyerek, nem is tudja, én hogy bírom. Úgyhogy ő kikapcsolódik, mert fáradt és elég volt az évből, a többit meg oldjam meg, ahogy akarom. Régebben ő is készült az ünnepre, főztem finomat, sütöttem, ő segített, megleptük egymást. Most már nem hozza lázba, úgy kell noszogatni, hogy 23a körül már jó lenne egy fa. Kiadta a parancsot, hogy ne süssek sok félét, mert a gyerek dagadt lesz és azt ő nem tudja elviselni, ha ő is dagadt lesz, mint én. De sosem megy el sportolni a gyerekkel. Fekszik, falja az édességet meg a rágcsát, a gyerekkel meg ordít, hogy miért eszik. Mikor kérem, hogy legalább azt várja meg, míg a gyerek nem látja, akkor jön a persze, majd még ő alkalmazkodik. Állandóan rendszabályoz, irányít, megmondja a tutit, beszólogat és azt hiszi, hogy vicces. Lehet korábban is ilyen volt, csak kezdetben nem tűnt fel, de most már egyre idegesítőbb. Ja és hozzá tette, hogy ő bizony nem fog megváltozni, felesleges akár arra is kérnem, hogy segítsen otthon. Ne is mondjam, mert őt csak idegesítem, meg magamat túráztatom.