Van becslés,felmérés arról, hogy a házasságok tönkremeneteli aránya hogy függ a saját/közös ingatlan meglététől ?

Szerintem hivatalosan nincs ilyen.

Olyan tanulmányt viszont már olvastam, hogy a lakhatási körülmények erősen befolyásolja ilyen téren az embereket.

Azokban az országokban, ahol kiterjedt bérlakás rendszer van, a fizetések alkalmasak az önálló élet megteremtésére, és ahol széles szociális háló van lakás fronton is, könnyebben válnak az emberek (főleg gyerekkel), mert nem kell félniük attól, hogy a híd alá kerülnek.

Ahol ennak a fordítottja van, tehát saját tulajdonú lakások, gyakran olyan értékben, hogy 2 lakásra már nem tudják cserélni, rengeteg olyan kapcsolat van, ahol már régen elhidegültek, de egzisztenciális okokból nem lehet szétmenni. Ez pedig melegágya a családon belüli erőszaknak, mikor 2 ember össze van kényserítve 40nm-re, miközben szívük szerint egy kanál vízben megfojtanák már egymást...

4: igen, van ilyen... de ez hogy jön a kérdéshez?

A kérdés az volt - már ha jól értem -, hogy a lakhatási lehetőségek mennyire befolyásolják a párkapcsolatok alakulását.

Igen, millió okból kerülhet egy kapcsolat zátonyra, attól kezdve, hogy az egyik megcsalja a másikat, azon át, hogy szimplán elhidegülnek, addi, hogy a "panelből vettek családi házat, de nem bírják az anyagi teherrel járó feszültséget".

A kérdés az, hogy mi törtik ilyen helyzetben, ha egymásra vannak utalva. Nyilván a családi házból könnyebb 2 kis panelt csináni megint, de akik mondjuk Békés megyében birtokolnak egy kemény 5 milliót érő házat valami kis faluban, azoknak nincs sok opciójuk a szétköltözésre, így valószínűleg együtt fognak maradni, míg ha az egyik tudna menni, akkor könnyen lehet, hogy már évekkel korábban felbomlott volna a kapcsolat.

Ez így elég reális, még ha statisztika nincs is rá

Én statisztika nélkül is megmondom neked: a gyerek mellett a lakhatás a legnagyobb összekötő erő és ez egyenes út az érdekkapcsolatokhoz, fenntartani valamit, aminek már rég vége, mert nincs hova menni. Nálunk is ez van, a férjem szülei is emiatt maradtak együtt, sőt, olyanról is hallottam, akik elváltak, de a férj nem tudott hova költözni, maradtak egy fedél alatt elválva. A férfi korán meghalt egyébként.

Erős a gyanúm, hogy a szüleim is azért döntöttek úgy, hogy nem válnak el mégse, mert apámnak nem volt hova menni. Pontosabban mehetett volna vissza az anyukájához, az meg nem volt számára opció.

6: szerintem a lakhatás nagyobb kapocs, mint a gyerek.

Sok nőismerősöm hóna alá csapta a gyereket, és lelépett a pasitól, ha volt hova mennie (saját lakás, család, családi segítség, esetleg barátok).

Sokkal kevesebbet hezitáltak a "gyereknek apa kell" dolgon, mint azok hezitálnak a szakításon, akiknek tényleg nincs hova menniük (akár van gyerek, akár nincs).

A gyeren mellett szerintem még a hitelek a nagy összetartó erő. Amikor a kettőjük összes bevételének 40-50%-a elmegy hitelekre. Egy fizetésből még valahogy elvannak, de 2x fél fizetésből már nem tudnak megélni.

Szerinted miért nyomatják ennyire a CSOK-ot? Nézd meg majd mi lesz itt 5 év múlva, amikor felveszik a CSOK-ot 3 gyerekre, mellé brtuál hitel, majd az első gyerek után úgy megromlik a kapcsolat, hogy látni nem bírják egymást, de a CSOKos lakásból kiszállni sem olyan könnyű, a bevállalt 2-3. gyerek nyilván nem fog megszületni...

Na ezekben a családokban lesz majd minden, amit csak el tudsz képzelni, hogy kicsinálják egymást, miközben nem tudnak szétmenni

7-es, egyetértek...csak ezt már tényleg elég nehéz és fájó kimondani: a lakhatás tulajdonképpen "fontosabb" tényező, mint a gyerek.

Meggyőződésem az is, hogy igenis van olyan, amikor a szeretői viszony őszinte szerelmen alapul, mégis megreked a szeretői szinten, mert otthonokat kéne szétrobbantani, konkrét családi házak, lakások.

A lakhatás fontosabb a szerelemnél is.