Régen a férjes asszonyoknak voltak barátnői?

Volt, csak akkor még nem barátnőnek hívták max. :D

Együtt gyúrták a tésztát, főzték a lekvárt, vagy terelték ki az állatokat a legelőre. Közben volt kivel megbeszélni a nap történéseit.

Nomeg mivel több generáció élt együtt, talán nem volt akkora igény arra, hogy az ember másokkal is összeröffenjen. Ott volt anya, apa, nagyi, mindenki. Aztán este kiültek a ház előtti padra a szomszédokkal beszélgetni. Szerintem kimeríti a barátkozás fogalmát.

Valaki írta itt, hogy nem 1967-et írunk. Hát ez betalált, anyuék pont 1967-ben házasodtak.

Én utána gyerekkoromban nagyon sokszor hallottam, hogy mióta ők házasok, nincs barátnő anyunak, nincs haver apunak, mert csak a család, bla...bla...bla...

Amúgy tényleg, anyámnak soha nem volt egy barátnője sem, lakótelepen laktunk akkor szolgálati lakásban, de le a játszóra is úgy vitt engem és a hugomat, hogy mindenkivel tartotta a távolságot. Soha nem láttam, hogy bárki is a lakótelepről vagy kolleganői közül pl. kávézott volna nálunk.

És erre még büszkék is voltak ám a szüleim:((((

Hát nem azért, de marha boldogok nem voltak ettől sem, szóval valahol ez egy baromi hülye szemlélet volt (csak nálunk, ki tudja?)

Barátnőm korombeli (48 vagyok), hazajött Németországból egy éve a barátnője, és csajos estét tartottak (csajszinak van itthon lakása, oda mentek el, jött egy régi kolleganő is, pizzát hozattak, dumcsiztak). Barátnőm anyja totál kiakadt, hogy hát ő férjnél van, hogy tehet ilyet.

Basszus....

Én meg amikor levizsgáztam adószakértőiből, első örömemben férjemet hívtam fel, utána anyámat. Ez délután volt, mondtam neki, hogy most épp egy kávézó felé tartunk, capuccinózunk egyet a csajokkal így vizsga után.

Hát azt a döbbent csendet a telefonba.....

Szóval szerintem volt baj a fejekben régen.

Kissé csodálkozom, én is hatvanas vagyok, nekünk mindig voltak barátaink. Együtt jártunk nyaralni, együtt szilvesztereztünk, együtt ünnepeltünk születésnapot, évfordulókat. Együtt sütögettünk a kertben, együtt jártunk színházba, kirándulni. A férfiak együtt jártak horgászni, hegyet mászni, gombászni, ameddig nem voltak itthon, mi nők, csajos bulikat szerveztünk.

Nem is értem a kérdést. Mondom, én 60-as vagyok, de a szüleim is intenzív társadalmi életet éltek. Minálunk mindig tele volt a ház, gyerek koromban is. Hétvégén télen síelés, szánkózás, nyáron fürdés a folyónál, utána közös vacsora, aztán nagy kanaszta partik hajnalig.

Már hogyne lettek volna.

Nem ismerős a klasszikus, hogy amíg a férfiak dolgoztak a földeken, addig az asszonyok a fonóban csacsogtak és ment a pletyka? Nyilván ez nem "csajos este", mert dolgoztak is közben, de voltak barátnők.

Persze, hogy volt annak, aki szerette a társaságot. Faluban az volt a facebook, hogy kiültek nap végén a padra, vagy télen összeültek szőni-fonni-hímezni, és pletykáltak, tehetősebbek meg bálokba, színházba, operába jártak férjükkel vagy társalkodónővel vagy vacsorákat, művészeti esteket tartottak és ott csinálták ugyanezt.

Juli néni, Kati néni

-letye-petye-lepetye!

üldögélnek a sarokba,

jár a nyelvük, mint a rokka

-letye-petye-lepetye!

Bárki inge, rokolyája

-letye-petye-lepetye!

lyukat vágnak közepébe,

kitűzik a ház elébe

-letye-petye-lepetye!

(Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok)

Persze hogy voltak

Nagymamamnak is voltak csak abban az idoben ferjes asszonynak nem volt illo eljarni szorakozni a ferje nelkul (bar en ezzel nem latok bajt)

Anyukamnak is voltak sot a mai napig vannak sokat talalkozik veluk o 53 eves

Az en exem kijelentette hogy nem mehetek fel pestre vasarolni baratnokkel (30 kmre laktunk)

Ez 2020ban volt 😅