Olyan lett a házasságod, amilyennek elképzelted?

Nagyon kedvesek vagyok! Köszönöm:)

Most nyáron voltunk először kettesben három napot, jó volt nagyon (én találtam ki, pont azokból az okokból, amit írtatok). Minden évben voltunk, de a gyerekekkel együtt és olyankor igen körülöttük forog a világ...

Már több nagy beszélgetésünk is volt. Ilyenkor én általában elmondom, hogy mi a gond,(normálisan, nem kiabálok), de előtte hetekig örlödök), min kellene mind a kettőnknek változtatni, és elhatározzuk, hogy szakítunk magunkra időt. Ez még egyszer sem jött össze... volt olyan is, hogy össze vesztünk, mert nem mond semmit és én vártam volna reakciót tőle, de csak hallgat... Ezt már tudom, hogy így lesz, hallgat, emészt nincs vita.. csak én érzem úgy, hogy ugyan azokat a dolgokat kell elmondanom újra..és újra:(

Tudom, hogy szeret és szerintem benne fel sem merül, hogy valaha vége lehet a kapcsolatunknak.(én is remélem, de már többször jut eszembe,mint szeretném). Soha nem csalna meg és én sem őt, azt szeretném, hogy boldog legyen. Soha nem bántanám! De nem azt váltja ki belőlem, amit kellene. Nem felfelé húzzuk egymást (csak ritkán) úgy érzem magam, mint az "Apa csak egy van" című filmben a feleség.. mellette hárpia vagyok..és nem boldog... és sajnos igaz a mondás.."boldog anya-boldog család".

Nem érzem menthetetlennek a kapcsolatunkat, csak csalódott vagyok, hogy ide jutott...nem hagyom "küzdelem, munka nélkül veszni".

17:22

Köszönöm neked is a tanácsot! És egyet is értek minden mondatoddal!

A gyerekeink 16 és 6 évesek. Így alakult, hogy 10 év van közöttük. Mind a ketten fiúk és csodálatosak! A nagy tud vigyázni a kicsire, ha kell 1-2 napig, de a nagyszülőkhöz is tudnak menni, ha úgy alakul. (csak most a vírus miatt nem olyan jó ötlet, mert apósom 73 éves, akár milyen jól is tartja magát.)