2 éves gyerekkel elválni? Rossz apa lennék?

A feleségemmel nagyon megromlott a viszonyunk a gyerek óta. Előtte nem volt sok gondunk, igazából jó volt a kapcsolatunk. A terhessége alatt is végig jó volt minden, viszont a szülés után elkezdett megromlani. Igazából kiábrándultam belőle, mert egyszerűen lusta és igénytelen. Nem, nem volt szülés utáni depressziója, most sincs, egyszerűen eddig nem láttam meg ezt az arcát. Alapból osztoztunk a házimunkán, mindig én főztem, viszont a baba után munkahelyet váltottam, egy jobban fizető állásom lett, ami miatt a beosztásom is más lett, 12 óráztam sokszor, de egyszerűen fárasztó volt arra hazaérni hogy mosatlan edények és rendetlenség van mindenhol, és nekem döntenem kellett hogy akkor vagy a gyerekkel vagyok még egy kicsit, aztán rendet rakok és későn fekszem, vagy akkor úgy hagyok mindent.. Ha nem főztem nem volt kaja, a feleségem rendelgetett és nem olcsó helyekről... Pihenőnapomon végig a gyerekkel voltam, ő meg a kanapén nyomogta a telefont és eljárkált otthonról... Hétvégén is. Vagy munkában voltam, vagy otthon gyerek és házimunka. Kezdtem nagyon feszült lenni, így semmi szex nem volt utána, amit ő a fejemhez is vágott.

Augusztus elején eljöttem otthonról, mert elég ebből. Pont eljöttek az albérlőim, eljöttem. Nyugodtabb vagyok mint valaha, a gyerekem hiányzik de pihenőnapomon hazajárok hozzá természetesen. De rá kellett jönnöm, én nem bírok a feleségemmel élni. Csalódtam benne és idegesít. Beszéltem vele ma, kijelentette hogy nem fog megváltozni és nem fogja meghajtani magát... Neki nincs baja azzal, ha a mosatlan edények napokig állnak a mosogatóban. Kapott szülinapjára egy mosogatógépet is, nem akarja használni. Reménytelen. De tegyem tönkre máris a gyerekem életét 2 évesen, hogy elválok az anyjától? Mit tegyek? Sehogy sem jó!