Mit tennél a helyemben? Ez a normális? Lehet velem van a baj?

Bocs ha kicsit hosszú lesz. 7 éve vagyunk házasok, a feleségem első házasságából született egy gyermek, illetve van egy közös 7 éves gyerekünk(próbálok tárgyilagos lenni). Feleségem szüleinél laktunk pár évig az emeleten, de szerencsére tudtunk venni egy közös lakást. Gyerkőcök mellett úgy gondolom az az egészségesebb, ha külön vagyunk. Feleségem inkább családi ház párti, sajnos nekünk arra nem futotta. De így is van mindenkinek külön szobája 1+3fél.Családi ház ebben a kategóriában csak nagyon lepusztultak voltak, amire még rengeteget kellett volna költeni. Egy ideig(2-3 év) jól működött a házasságunk, mentünk kirándulni, sétálni, strandra erre-arra... aztán valami megváltozott. Amiket felajánlok program semmi nem érdekli. Ebből kifolyólag a gyerekeket sem tudom nagyon elvinni, nagyon anyásak. Csak kisebb sétákra, biciklizés a környéket, fagyizás ilyesmi. Nagyon húzza vissza a szülői ház, a szülők. Egyke így szinte mindene megvolt/megvan. Nagyon el lett kapatva. Velük mennek szinte mindenhova, még külföldre is. Én maradok itthon, nekem kicsit sok. Pedig van munkám, dolgozom, jól keresek. Itthon is segítek, bevásárolok stb. Már strandra sem tudunk együtt menni mint régen. Bezzeg a szülők... Hónapokra lemennek hozzájuk nyáron is. Igaz ott van kert, medence. Én aláírom jobb a gyerekeknek és támogatom is ebben, de azt, hogy egész nyáron ott legyünk együtt és minden nyáron. Én ebbe bele tudok őrülni. Hozzáteszem az én családomnál már évek óta nem járt a feleségem(ha felhozom, hogy mennyire rosszul esik mindig összeveszünk) csak a közös gyerekünket tudom fél évente(talán) elvinni. Én nem azt mondom, hogy ne menjünk anyósékhoz, meg ne medencézzenek stb... de azt, hogy egész nyáron, hónapokig...folyamatosan... kiakaszt... Lehet velem van a baj?