Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez tényleg nem normális dolog? Valami baj van velem (is)? Mit tennétek d helyembe?
16 éves korom óta együtt járok a párommal. 5 éve vagyunk együtt, valentin nap óta a menyasszonya vagyok. Az esküvő még odébb van, mert előtte össze szeretnénk költözni. Nagyon szeretjük egymást. Hasonló "agymenésünk" is van. Ha nem gondolok bele nagyon a jövő nagy kérdéseibe, úgy érzem, hogy vele letudnám élni az életemet, de ha az eszemre hallgatok, akkor tudom, hogy valami nem stimmel a kapcsolatunkban.
Pályakezdő vagyok, most végeztem el egy szakmát érettségi után. Egyszerűen állást nem kapok, csak az ismerős megléte számít az elhelyezkedésben. A párommal ez miatt az összeköltözés nem megy, mert egy keresetből nem lehet megélni. A páromnak említettem, hogy megpróbálhatnánk máshol is szerencsét, messzebb. Nem akar máshova menni lakni, azt tanácsolta, hogy valamilyen gyárba menjek el dolgozni. Csak én nem szívesen mennék, nem azért mert sokra tartom magam, hanem mert nem menne nekem, vagyis ettől félek. Nem ezt szeretném csinálni, esetleg csak valameddig. A barátom segédmunkát végez egy cégnél, minimálbért kap, én is azt kapnék egy gyárban ugye. Az is elszomorít, hogy hiába végeztem el a kereskedő szakmát, ha hasznosítani nem tudom. Így még családot sem lehet alapítani később. A párom ezen változtatni sem akar, hogy addig még fiatalok vagyunk és még nincs gyerekünk teperjünk, hogy vmire vigyük. Arra vágyik, hogy nettó 150-200 ezret keres, de sem más szakma, sem a főiskola nem érdekli őt. Én mennék főiskolára, csak az tart vissza, hogy a párom már várt rám 5 évet, amíg a sulit elvégeztem. (7évvel idősebb tőlem) Önzőség lenne tőlem ismét "megváratni" őt. Az a cég, ahol dolgozik elég hadilábon áll, s kérdeztem tőle, hogy mi lesz ha csődbe megy, mihez kezd. Azt mondta, hogy majd alakul, meg esetleg munkaügyi által elvégez vmit és szakmát is tanul meg kevés pénzt is kap. Csak ebből nagyon nem lehet megélni, jó ha a kettőnk jövedelme lenne 120 ezer kb. Kajára rezsire, meg ilyenekre kevés. Lehet úgy tűnik, hogy engem csak a karrer érdekel,de nem így van. Csak azt szeretném, hogy azzal a fiúval, akit szeretek, megéljünk szépen és később tudjunk családot alapítani. Valahogy nem ért meg engem. Arra is számít, hogy majd nehéz időkben a szülők úgy is adnak nekünk pénzt. De nekem ez úgy nem tetszik, hogy másokra várunk. Önállóságot szeretnék.
A másik probléma nálunk az a nemi életünkben van. 5 év alatt csak néhányszor szexeltünk. Nem akar összejönni neki, mert rástresszel nagyon. Pettingelni szoktunk, de csak akkor ha ő szeretné. Általában ő van kényesztetve, és ritka az amikor én is. Én szeretném, ha ez róla is szólna, és én rólam is ugyanúgy. Rengetegszer szóltam érte és megvádoltam, hogy nem kíván, de tagadja és mondja, hogy velem neki semmi baja, szexinek tart meg ilyenek. Csak mégsem értem őt. Később annyit mondott, hogy ő nem igazán szereti kinyalni a fenekem, mert neki nem tetszik az ízem. Nem is szokott ott nyalni, hanem a fenekemet a lyuknál, mert neki így a jó. Jó nekem is csak sajnálom, hogy ez a helyzet, mert nfwúgy élvezem, mintha kinyalna rendesen.
Tudom, hogy gáz ez így csak nekem ő az első mindentéren, és nem tudom, hogy mással milyen lenne. Gondolom, hogy a nemi élet jobb lenne, "normálisabb" csak mi van, ha nem tudnék mást így szeretni? Mi van,ha engem nem szeretnének? Vagy ha nem tudnék megegyezni mással. Az a baj, hogy túlságosan hozzá láncol ez az 5 év. Megszoktam, és nem hagytam el, mert így volt nekem is kényelmes és "problémamentes" ez a kapcsolat. Többször elakartam hagyni, mert ezekmellett voltak dolgai, de mindig meggyőz, hogy együtt kell maradnunk. Olyan kevés az önbecsülésem, hogy félek változtatni, pedig tudom és érzem, hogy ezek elég nagy gondok. Biztos sokan azt írjátok, hogy a világ legbutább embere vagyok, de muszáj volt ezt őszintén megírnom, mert tanácstalan vagyok nagyon.
Érdekes, amit írsz, de annyit tudnod kell, hogy nem jó, ha megszokásból maradtok egymás mellett.
Egy párkapcsolat (szerintem) fontos része a szexuális élet és minél gyakoribb, nyilván annál kifejezőbb valahol a szeretet/szerelem is, annál többször kívánja meg az egyik fél a másikat.
A párodnak nem kellene ennyire rástresszelnie vagy ha mégis ez történik, akkor legalább miattad tehetne annyit a dologért, hogy dolgozik rajta, hogy jobban menjen neki - ezt nem fejtem ki, vannak erre jó kis cikkek a neten.
Én azt mondom, hogy ez így nem jó és nem amiatt, mert az első kapcsolatod, hanem azért mert egy házasságba így belemenni csak butaság volna.
Remélem segítettem.
Én azt érzem ki, hogy nagyon meg akarsz felelni neki, alárendeled magad a kapcsolatban, közben pedig folyamatos hiányérzeted van.
Először is: az, hogy "várt rád", semmilyen kötelezettséggel nem jár rád nézve. Fiatal vagy, teljesen normális, ha tanulni szeretnél még. Erről más kedvéért nem érdemes lemondanod! (Már csak azért sem, mert ha bármilyen okból véget ér a kapcsolat, akkor utólag NAGYON bánni fogod!!!!)
A szex... hát ez így NAGYON nem egészséges felállás, hogy a te igényeid semmibe veszi.
Értem én, hogy csak ezt a felállást ismered, és félsz a változástól, de így kívülről nézve ennél csak JOBB kapcsolatod lehet, rosszabb semmiképp! Főleg, ha tanulsz belőle, és legközelebb már tudatosabban választasz, olyasvalakit, aki odafigyel a TE igényeidre is.
Az öt évet úgy kellene felfogni, mint tanulási folyamatot, amiből kiderült, hogy mire van szükséged és mire nincs. Ne sajnáld, mert sokat tanultál belőle!
Gondold végig: szeretnél így leélni még 50 évet? Akkor is, ha van más lehetőséged is?
21 évesen még bőven van időd és lehetőséged jobb kapcsolatot kialakítani!
És hidd el, később sokkal, de sokkal nehezebb lesz változtatni, ha már összeköt a közös lakás, gyerek, és még több év... és te egyre rosszabbul fogod érezni magad, egyre inkább hiányozni fog valami! Ez egyenes út a depresszióhoz!
A saját esetem: én 37 évesen léptem ki egy 10 évnél hosszabb kapcsolatból, házasságból, közös gyerekkel. Nehéz volt elhinni, hogy ilyen alapokkal jobb életem, párkapcsolatom lesz, de lett. Sokkal jobb. Ha nekem ennyi idősen, gyerekkel volt esélyem, akkor neked sokkal jobbak a lehetőségeid! Csak hidd el, hogy ennél jobbat érdemelsz!
De! Lesz más! Az eltelt 5 évre hivatkozva lehetsz vele még 10 évig, de akkor már kevesebb esélyed lesz. Ha jól értem, 28 éves. Szerintem nem a rástresszelés a gond. 5 év alatt néhányszor szexelni gáz. Ilyen fiatalon pláne. Ha nem megy, forduljon orvoshoz, ha még akar valaha egészséges szexuális életet élni.
Te sem vagy kielégítve, de még alá is kell hogy rendeld magad.
Nekem ez így nem menne, 5 év sok idő. Lesz más, és fognak szeretni, ez miatt ne aggódj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!