Válás vagy még türelem? Mit tegyek?

Rossz a házasságom, bevallom elcsesztük. 10 év, de mára a ragaszkodáson meg a megszokáson kívül nincs semmi. Nem szeretem, ő sem engem. Nem tiszteljük egymást, a falra mászok tőle és ő is tőlem. A karantén alatti bezártság is megtette a hatását, minden nap halálra idegesítettük egymást, veszekedtünk, ajtócsapkodás, ordibálás.

Minden barátom szerint válni kéne, engedjem el, fiatalok vagyunk még (33,36) és lehetne mással boldogabbnak lenni.

Mindkettőnknek változni kéne sok dologban, ide minden beszélgetés alatt eljutunk, de a változás helyett dacoskodás van.

Már néhány hónapja együtt sem alszunk, szex pedig nincsen. Szájrapuszi ritkán.

Valahogy mindenkinek evidens, hogy válni kéne, de én nehezen fogadom ezt el. Ő sem akar szerintem, én sem, furcsa mert nehezen engednénk el egymást. Pedig ez tényleg rossz így, több mint fél éve csak szenvedünk. Valamiért rossz belegondolni a válásba.

Mit tegyek?