Nőként jogosan érzem magam megalázva ha a párom visszautasítja az együttlétet?

Van már 1 kisbabánk is, így mindig örülök amikor alkalom nyílik a dologra. Többször volt már hogy visszautasított mert "nem alkalmas" vagy "siet reggel" holott később mással ütötte el az időt. Ilyenkor nagyon megalázva erzem magam. Nagyon próbálok figyelni a külsőmre, alakomra, szerencsére visszafogytam teljesen. De amikor van 1-2 ilyen alkalom alig birok a szemébe is nézni utána. Ritkán van ilyen, egyébként szoktunk együtt lenni, nagyon jó volt mindig is a szex, szülés óta is az, és alapvetően ő szokott sokszor kezdeményezni, mégis olyan mintha a nőességemet veszteném el ilyenkor. A férfiaknak ilyenkor mi jár az eszébe? Más nőkkel is elöfordul ilyen? Ezt hogyan kezeljem, vagy leginkább sehogy és csak felejtsem el?

(Normális válaszokat, köszönöm)