Szerintetek önzőség kilépni egy házasságból, amit csak a kötelesség tart össze (pl. gyerekek)?

Az önzőség minősítés a környezetben lévő emberek véleménye, főleg olyanoké akiket a helyzet nem érint.

Abszolút értelemben ennek nincs értelme.

Az számít, hogy akit érint arra milyen hatással van, beleértve azt is aki ki akar lépni. Ezeket figyelembe véve nem önzőség. Főleg, hogy a döntés két emberen áll.

... már amennyiben nem szónélkül elbujdokol az illető.

Egyébként meg az önzés fogalmának társadalmilag kialakult rossz (értsd negatív) töltete nem feltétlen helyes. Helyesnek az tartom mikor az ember az életéből igyekszik a legtöbbet kihozni.

Egész életet elcseszni azért, hogy a társadalmonak megfeleljünk hiba.

Persze elét sok hibalehetőség van (talán több is) akkor is, ha az ember a pillanatnyi könnyebb utat, vágyat választja.

Tehát a kérdés miből tanulhatsz, hogyan léphetsz, fejlődhetsz tovább. Jellemzően akik kiugranak a házasságbó, ismételten ugyan olyan helyzetbe ugranak előbb-utóbb bele, mint amiből menekültek: nem tanulnak.

Ez nyilván ostobaság. Mellékes, hogy önzőségnek nevezik e egyesek.

Saját tapasztalatomat írom le.

Nálunk anyu és apu kb csak ezért voltak már együtt. 4 gyerek. Veszekedés, harc egymással, csalás jobbra balra, ment minden ami ilyenkor szokott. Természetesen mi ezt négyen tudtuk és észrevettük és szörnyen megkeserítette az életünket gyerekként, mert a szülők harcában nem lehetett semlegesnek lenni. Aztán anyu valami oknál fogva elvált végleg. Nehéz volt mindenkinek, mindenkiben volt tüske egy jó ideig, de én úgy gondolom ennél jobb nem történhetett volna. Mindketten boldogok a saját felépített életükben, köztünk gyerekek közt sincs több vita, de a szülőkkel is fényévekkel jobb lett a kapcsolat.

Anyu azt mondta mikor vált, hogy azért csinálja mert boldog akar lenni. Én mai napig tisztelem és becsülöm, hogy őszinte volt. Sokkal jobb mindenkinek. Önző? Igen. De az még nagyobb önzőség, hogy nem lépnek ki az emberek a komfortzónából, mert jólvanazúgy, ellehet tengődni, a gyerekek meg isszák a levét. Mert a gyerekek mindent látnak, és nem felejtenek..