Szerintetek önzőség kilépni egy házasságból, amit csak a kötelesség tart össze (pl. gyerekek)?

ha nincs más megoldás és szükséges, akkor jobb kilépni egy rossz házasságból. viszont nem mindegy, hogy tényleg rossz az a házasság, vagy csak meguntad és szebbet/jobbat/mást szeretnél helyette - és az sem, hogy az mennyire reális, amit szeretnél. illetve hogy menthetetlenül rossz a házasság, vagy esetleg javítható.

első körben a válás előtt mindenképp érdemes futni 1-2 kört pszichológussal, párterápiával, mert még ha nem is sikerül megmenteni a házasságot, akkor is sokat segíthet benne, hogy sikerüljön értelmesen és a gyerekek számára minél jobban kezelni a válást.

a gyerekeknek boldog szülőkre van szüksége. a külön élő, de boldog életet élő, kiegyensúlyozott szülőkkel sokkal többre mennek, mint a család érdekében együtt élő, de egyértelműen boldogtalan és egymás életét tönkretevő, egymással ellenséges és velük is folyton feszült szülőkkel.

a válás, vagy bármilyen más komolyabb változás megviseli a gyerekeket, de egy rosszul működő család legalább olyan káros lehet arra, hogy mit tanulnak a szüleiktől a nemi szerepekről, konfliktus kezelésről és arról, hogyan élik az életüket.

ismerek olyanokat, akik elváltak és utána boldogak lettek mással. a gyereket sem viselte meg a dolog - mondjuk ebben sokat segített nekik, hogy nem ellenségeskedtek, nem civakodtak, nem áskálódtak egymás ellen. a gyerek miatt úgyis muszáj kapcsolatban lenniük. mindenkinek jobb, ha ezt sikerül barátságos keretek közt, békésen és egyetértésben kivitelezni, mintha ellenségesen, háborúzva teszik.

viszont olyat is ismerek, akinek sikerült rendbe tenni a kapcsolatát és azóta boldogan, elégedetten élnek egyetértésben, mert megtanulták kezelni a konfliktusaikat és közösen megoldadni a problémáikat.

ajánlott olvasmány

konfliktuskezeléshez Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak illetve Rambala Éva: Az erőszakmentes kommunikáció alapjai

gyerekneveléshez Susan Forward: Mérgező szülők

családi élethez Gary Chapman: 5 szeretetnyelv sorozat

Nem önzőségnek, inkább butaságnak tartom. Manapság valahogy minden eldobhatónak van címkézve, és nincs ez máshogy a házassággal sem. Bár házasságpárti vagyok, nyilván van olyan helyzet, mikor szerintem is a válás a megoldás. Az általad nem igazán kifejtett szituáció szerintem nem ilyen. Én úgy értelmezem, együtt vagytok X éve, már unod a banánt, eljöttek azok a bizonyos szürke hétköznapok, és valami újra vágysz, mert már nem érdekel a férjed, talán te sem érdekled őt, csak éltek egymás mellett. Szerintem a gyerekek számára mindenképp törést jelent, ha a szülők szétmennek, akkor is, ha ezt békében, közös megegyezéssel teszik. Kivétel persze az olyan helyzet, mikor állandóak a viták, veszekedések, azaz a szülők olyan szinten nem tudnak együtt élni már, hogy folyamatos a feszültség otthon.

Mi lenne az a dolog, ami miatt kilépnél a házasságból? Mert nagyon nem mindegy.