Kötelességem elvégezni a házimunka felét akkor is, ha a férjem mániákus?

Én vagyok a nő, és elhihetitek nem vagyok igénytelen, szeretem a rendet, tisztaságot, de amit a férjem csinál, vagy akar csinálni, az már beteges! Mindketten dolgozunk napi 9-10 órákat, úgyhogy fáradtak vagyunk de természetesen napi szintű házimunkákat, mint főzés, mosogatás, mosás, söprés, mindig szépen megosztottuk és megcsináltuk. Szerintem munkából hazaérve fáradtan ennyi bőven elég napi szinten. A férjem viszont egyszerűen betegesen rend és tisztaságmániás, az alapvető feladatokon kívül képes munka után este neki állni ablakot pucolni, függönyt mosni, csempét súrolni, és még sorolhatnám, ezeket minden héten megcsinálja, a padlót fel kell mosni 2 naponta HIPÓS vízzel, tükröket MINDEN NAP megpucolni, 2 naponta lemosni a bejárati ajtót, és cserélni a lábtörlőt! Cipőket minden este vizes szivaccsal áttörölni, heti 1szer kisikálni. Minden nap porszívózni. Heti egyszer konyhaszekrényből mindent kipakolni és lemosni a polcokat. Igazából holnapig is sorolhatnám hogy mennyi teendő van (legalábbis őszerinte), de nem is ez a lényeg, mert már ott tartok hogy nem érdekel, hogy ő mit csinál, de ha én dolgom végeztével (azaz miután hazaértem a munkából, megfőztem és elmosogattam, meg mondjuk felsöpörtem), végre bevetem magam az ágyba, akkor elmond mindennek, hogy hogy nő létemre milyen lusta vagyok és hogy egy normális kapcsolatban a felek felezik a házimunkát, ő is ugyanannyit dolgozik mint én, szóval nekem kötelességem elvégezni a felét, nem rá hagyni mindent. Szerinte itthon mindent ő csinál egyedül, meg bla bla bla, hallgathatom napestig szóval általában nekiállok én is és csinálom. Igazából nem hibáztatom mert egyre jobban úgy érzem, hogy ez tényleg valami betegség, vagy mentális probléma nála, sokszor rajtakapom hogy pl zuhanyzás közben mossa a csempét vagy fogmosás közben pucolja a fürdőszoba tükröt (mondjuk reggel 5.30kor kómásan, mikor normális ember még élőhalott üzemmódban van). Szóval nem ítélkezem felette ő viszont állandóan úgy állt be engem, mint egy végtelenül lusta, kényelmes nőszemélyt, aki meg se akar mozdulni csak feküdni, pedig ez nem igaz. Kérdésem lényegében annyi lenne, hogy szerintetek egy normális kapcsolatban, ahol a felek ugyanannyit dolgoznak, viszont a rendre és a tisztaságra való igény nem ugyanaz (tehát engem nem zavar ha nincs minden nap lemosva a csempe a zuhanyban), akkor is kötelességem kivenni a férjem által "gyártott" házimunkából a részem? Azaz a felét ugyebár, mert elvileg úgy igazságos... Ti megtennétek vagy hallgatnátok minden nap, hogy "lusta dögök" vagytok?