Mit kéne tennem?

És gondolom, hogy előtte egy grál lovag volt, aki a tenyerén hordoz, 0-24-ben udvarolt, és csak az esküvő után lett ilyen.

Majd szólok, ha elhiszem.

Nem az a szégyen, ha elváltok. Az a szégyen, hogy egyáltalán hozzámentél.

Örülj, hogy ma már el lehet válni. Pár évszázada becoptad volna egy életre.

Hát ha ilyen, akkor szerintem se kellett volna hozzámenned. Most már mindegy, ha ennyire rossz és nem megoldható a probléma, akkor nincs más, mint a válás. Gondolom nem akarsz egész életedben miatta szenvedni csak azért, mert a szüleid szerint inkább tűrj.

Fiatal vagy, lehet még normális életed, szóval ne rájuk hallgass, hanem azt csináld, ami neked jó. Ez a te életed, nem az övék.

Szép csendben váljatok el.

(Eszedbe ne jusson ráfejelni erre a szar házasságra egy gyerekkel.)

Gondolom vagy a férjeddel élsz, vagy a szüleiddel és neked egyik sem tetszene.

Először is képessé kellene válnod az önálló életre, aztán elválni, ha nem vagy boldog, aztán kivárni, hogy a szüleid is elfogadják.