Ti éreztetek már ilyet férjetekkel kapcsolatban?

Egy 2,5 szobás panelban szerintem bárki mellett ezt érezném.

Mi nagy családi házban élünk, kerttel. Nagyon nem jó a házasságunk, szinte semmi közös nincs bennünk a gyerekünkön kívül és mégis tök jól el vagyunk, most is, hogy home office-ban össze vagyunk zárva. Nincs semmi feszültség, teljesen el tudunk vonulni felváltva, nem is alszunk egy szobában (de egy emeleten se).

Hol én vagyok a gyerekkel, hol ő.

Közös program max. az ebéd, időnként a vacsora.

Csak hogy érzékeltessem, mennyit számít a lakás mérete.

Nagyon nagy szükségem van énidőre, és nem tudom elképzelni, hogy bárki mellett ne lenne.

Az, hogy a TV-ben mást szerettek, ezek nem ritka problémák egy párkapcsolatban. Már ott kezdődik a különbség, hogy te nő vagy, ő meg férfi. Nem lenne egészséges, ha teljesen ugyanazok a dolgok érdekelnének.

Ha ennél nagyobb gond nincs köztetek, akkor szerintem csak az összezártság miatt érzed ezt.

Én ezt nem értem. Miért kell mindenképpen idomulni a másik szokásaihoz? Én is szeretek magamban lenni néha, tévé előtt enni, evés közben olvasni. Tudom, hogy ezek rossz szokások, de így szeretem, jogom van így élni. Van egy férjem, akivel együtt élek lassan 9 éve, és akkor is simán eszek a tévé előtt, ha otthon van. Nem ülök le vele reggelizni, ha nem vagyok éhes, nagyfiú már, kipakol magának a hűtőből, és eszik. Ha épp arra van igényem, hogy zombuljak a tévé előtt, vagy telefont basztrigáljak, mert fáradt vagyok, és másra nem fussa épp, akkor ő ezt megérti, és nem nyúz, hanem elfoglalja magát ő is mással. Más kérdés, hogy nálunk van 2 gyerek is, úgyhogy ezek ritka pillanatok.

De a lényeg, hogy nem rendelem alá mindig, minden szokásomat az övéinek, ahogy ő se az enyémeknek. Ettől én is hülyét kapnék. Persze megvannak a közös dolgaink nyilván, de mindkettőnknek van tere a kapcsolaton belül is. Szerinten itt kéne keresni nálatok a problémát.

Mi csak 2 éve vagyunk együtt és nyáron költöztünk össze, lehet, hogy emiatt a válaszom nem releváns. 30 nm-es albérletben lakunk, vagy egy nappali galériával (ezen van az ágy), egy konyha/étkező és egy fürdőszoba. Januárig övé volt a nappali, enyém a konyha, azóta váltottunk. Ő a konyhában ül a gépe előtt, én meg a nappaliban. Szerencsére nem igazodunk teljesen egymáshoz, én korán kelek reggel, van néhány "szabad" órám ilyenkor. Ő későn fekszik, neki akkor van sok szabadideje. Tévénk nincs, mindenki azt néz a laptopján amit szeretne, kivéve, ha közösen filmezünk. Beosztottuk, ki mikor főz, azért van, hogy csinálunk olyat is, amit a másik nem szeret, és neki is valami egyszerű dolgot. Szerintem egész jól viseljük, mert mindkettőnknek igénye van én időre, és ez napközben is teljesül, mert külön szobában vagyunk. A szex pedig még gyakoribb is lett, mert több energiánk van rá, és több lehetőség elcsábítani a másikat.

Szerintem ülj le vele megbeszélni, hogy mi stresszel téged, mi az, amitől jobban éreznéd magad, és persze, hogy ő mit gondol a helyzetről.