Milyen a házasságod?

Több, mint 10 éve vagyunk együtt, 3 éve lassan házasok.

Nekünk voltak nagyon mélypontjaink amikor rengeteget veszekedtünk, kétes volt minden, teljesen új oldalát ismertük a másiknak, ami olykor nem volt nemhogy szép, de taszító. Volt amit a gyerekeinkkel éltünk át, és azokat a tulajdonságokat, amik akkor a traumák sorában előjöttek nem láttuk a másikban azelőtt. De az ember azokban az esetekben képes rossz döntéseket, hirtelen felindulásokból mindenfélét mondani. Ezeket mind nem lehet visszavonni. Aztán rájöttünk arra, ami közös bennünk: szeretjük egymást. Neki igen komoly döntést kellett meghoznia, de megtette nemcsak értem, hanem a közösen létrehozott családunkért. Bár a rémálom utána nem ért véget, de hamar lezártam. (Volt egy mérgező rokon az ő részéről, aki zsarolásokkal manipulálta, sajnos hivatalos eljárásig fajult.)

Nehezen, de rendeztük az életünk. Túlláttunk a helyzeten és együtt oldottuk meg a problémákat. Olyan lelki sérüléseket szereztünk, hogy nem 2 napig, hanem hónapokig nem volt házasélet. De mindennap szerettük és ápoltuk egymást. Sokat beszélgettünk. És még mindig együtt terveztük a közös jövőt, az időskorunkat. Hosszú utat jártunk be és elmondhatom a történtek fényében, hogy ismerem azt akivel együtt élek, akinek igent mondtam. Most már boldogok vagyunk. Nemcsak szeretői vagyunk egymásnak, hanem barátai is.

Talán nem is kellene válaszolnom..

15 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg.

8 éve házasodtunk, nyáron lesz két éve hogy külön élünk, de még nem váltunk el.

Nem volt rossz házasság, csak nem egy irányba haladtunk és nem volt értelme tovább..

Normális viszonyban vagyunk, ritkán, de beszélünk. Nagyobb részt magamat érzem hibásnak a helyzetért, de ez már nem változtat semmin.

Sok szempontból volt boldog házasság, amíg együtt voltunk és úgy érzem sokmindent megpróbáltam, hogy működjön, de ezt egyedül nem lehet rendbe hozni.Most már nem csinálnám vissza.