Milyen a házasságod?

2. éve vagyunk házasok, 7 éve együtt. Nagyon idilli. Egy hangos szó nem hagyta el még a szánkat, a lehető legtöbb időt töltjük együtt. Kb mindent együtt csinálunk és igényeljük is.

Nem tudom, sokan túlmisztifikálják a házasságot, valamiért félnek tőle, vagy olyan húha dolognak tartják.

Igazából csak a legeslegjobb barátoddal élsz együtt, csak dugtok is, és tényleg olyannal töltöd a legtöbb idődet, akivel a legjobban érzed magad.

Semmi mást nem csinálok most házasként, vagy nem csinálok, amit szingliként, vagy csak barátnő státuszba csináltam/nem csináltam volna. Rengeteget társasozunk, beszélgetünk, pletykálunk, étterembe járunk, kockulunk, filmezünk, vagy csak csöndben ülünk a szobába, és olvasunk, nyomkodjuk a telót, lógunk a neten.

Mi spec. azért házasodtunk, mert jó móka volt az egész esküvő, hiába kicsi volt. Meg valahogy bejön ez a feleségem/férjem téma :D

Ugyan olyan jó viszont a kapcsolatunk, mint azelőtt.

Érdemileg, semmi mást nem csinálsz benne, mint amit egyedül nem csinálnál, csak ezeket a pillanatokat jó megosztani, azzal, akit a férjednek hívhatsz. Én 7 év után is minden nap beleszeretek a férjembe, ha csak itthon ülünk, ő meg esetleg DoW-zik a leevett pólójában, a kicsit borostás arcával, bambul és tolja a gamet és észre se veszi, hogy figyelem, és áhítattal nézem mit csinál :D

Ugyanolyan, mint papír előtt. Én nem érzek semmi változást a feleség és barátnő státusz között. Ugyanúgy süt a nap, úgyanúgy szeret a párom. Nem lett semmi jobb meg rosszabb sem.

Nekünk az esküvő jogi értelemben volt fontos, 10 éve vagyunk együtt és hiába tartozunk össze, sok helyen kérik a papírt. Úgyhogy kb. 5 hónapja vagyunk házasok.

Előtte is stabil és kiegyensúlyozott volt a kapcsolatunk, és utána is az maradt.

Szóval semmi extra. Még mindig szokom a gondolatát, hogy ő a férjem, mert sokszor még mindig a barátomként hivatkoznék rá.

Hogy megnyugodjon az utolsó hozzászóló, mi nem vagyunk boldogok és csak kényszerből vagyunk együtt 4 éve és az egyik kényszerítő körülmény, hogy van egy gyerekünk. Ugyanakkor jobb, mint egyedül élni. Nem csak anyagilag könnyebb, hanem érzelmileg is, hogy közösen oldjuk meg a problémákat, a gyereknevelést, hogy nem üres a ház és egész más érzés esténként, akkor is, ha külön szobában alszunk. Néha elképzelem, hogy egyedül vagyok a házban és az elég félelmetes érzés.

Intimitás már nincsen semmi, de kultúráltan élünk együtt, mint két régi ismerős, akik közt meg van a jó viszony, de nem egymás bensőséges barátai. Igazából sosem éreztem azt, hogy lelki társak lennénk. Viszont nagyon működött a kémia. Soha nem állt mellém semmilyen helyzetben, ezért is lett vége többek között. Én már mást szeretek. Elég fura így együtt élni valakivel, de már beletörődtem.

Több, mint 10 éve együtt vagyunk, házasok kevesebb ideje.

10 éve együtt, 6 éve házasok, immár 2 gyerek is a családunk része. Nekünk nagyon boldog, idilli a kapcsolatunk, de ebben bőségesen benne van, hogy nagyon hasonló temperamentumú emberek vagyok, hasonló ízléssel, ugyanazokkal a célokkal, ugyanolyan életszemlélettel. Így azért nem nehéz jól ellenni egymással.

Ha valamiben mégsem értünk egyet, akkor pedig ott a kommunikáció, ami nagyon jól működött köztünk mindig is. Nemcsak a férjem, a legjobb barátom is - talán ez a legjobb benne. Tényleg nem okoz nehézséget fenntartani a dolgokat, mert eleve nagyon egy irányba tartunk, egy irányba fejlődünk, ugyanúgy látunk mindent. Mindemellett megvan a vonzalom ugyanúgy, működik a szex is. Szerencsére mi szeretjük a biztonságot, a stabilitást, ami másnak unalmas, az nekünk kb a mennyország :D Így mi marha jól megvagyunk a saját kis világunkban.