Megcsal? De mikor? Vagy létezik, hogy egy 40 éves férfinak elég 2-3 havonta 1 együttlèt?

Sok minden lehet.

Latens homoszexualis.

Szervi, lelki gond.

Már nem szeret.

A legnagyobb probléma az, hogy 10 év alatt nem alakult ki köztetek olyan kommunikáció, ami alapján tudnátok beszélni mindenről. Az tök jó, hogy gonodkodtok a gyerekről, aztán veletek mivan? Jó apa, oké, az rá meg a gyerekére tartozik. Veled párkapcsolatban van, ez meg rá és rád tartozik és itt vannak a gondok, többi az csak hárítás a részedről, hogy "jó apa" és a többi ilyesmi.

Tanuljatok meg egymással beszélni, ha nem megy akkor kérjetek külsőleg segítséget, akitől majd meg fogoktok tudni tanulni!

Az is egy dolog, hogy a párkapcsolat kettőtökre tartozik, de hatással van a gyerekre/gyerekekre is, ezt fogják példaként megtanulni, hogy ilyen a jó párkapcsolat, ez lesz a minta, ezért is javítsatok ezen, de legfőképpen magatok miatt!

Ugyanúgy még mindig #4 :D

Annyit lehet az egészből leszurni, hogy alapjáraton nem az önzőséggel van gond, hanem a mértéktelenséggel.

élvezetből eszel sokat---kövér leszel

sokat iszol---részeg leszel---rendszeresen---alhoholista

talán ez is ilyen vagy részlegesen hasonlítható, mértéket kell megtalálni egészségesen. Amennyiben így cselekszik valaki egy párkapcsolat alatt, fájdalmat is okozhat a másiknak (inkább Ő evvel magának), saját magát pedig az élvezetek maximális átélésével érzelmileg sivárrá teheti, annak ellenére, hogy közben jól érzi magát, hiszen kielégül maximálisan és ez a legnagyobb baj, probléma.

Zabálás közben a muffinok között próbálj már magadra szólni, hogy nem, nem eszek többet akkor érzékeli a gondot csak az ember, ha elhízik. Kiégés után vagy a "lelkeddel" kapcsolatos károsódást azt egyátalán nem könnyu javítani, egyedül nem is biztos, hogy képes rá valaki és segítségre szorul, ha egyátalán zavarja ez.

Nem tudom, de olyan gyakran az drogosok vagy bármi más által leépült emberek nem igazán szokták úgy érezni, hogy velük baj lenne, szerintem ez érzelmek világával sincsen másképpen, itt is azonos hozzáállás mutatkozik, hiszen nem kér segítséget pszichológustól sem az ember szívesen, legalábbis a többség biztos nem, akiknek szüksége lenne igazán rá, sokuk nem is megy el segítségért, ezt a sok emberen tudod meglátni amikor sétálgatsz, kigétt pofálval jönnek veled szembe, mosoly nélkül, befásult képpel.

Nem a legjobb megfogalmazás ez tőlem, de ettől próbáljatok meg eltekinteni, remélem azért érthető volt az, amit mondani szerettem volna.

Reeey