Fordítva vagyok bekötve?

Valahol olvastam egyszer, hogy ha épp az egyik fél nem tud beletenni a kapcsolatba csak 10%-ot, akkor a másik félnek kell a maradék 90%-ot és fordítva. Természetesen ez csak akkor működik ha kölcsönös, nem szabad hagyni, hogy örökké kihasználják az embert, de az sincs rendben, hogyha valaki 20 év után nem hisz annyira a párkapcsolatában/ párjában, hogy igenis megpróbálja.

Minden hosszú párkapcsolatban vannak akadályok, mélyrepülések és ellaposodás is, ez természetes dolog. De a köztetek lévő kapcsolat egy folyamatosan változó és alakuló dolog, ami a megismerkedésetek pillanatától fogva ezernyi változáson ment keresztül. És habár az emberek is változnak, de ha hozzádment az a nő és még nem vált el, akkor egészen biztosan ő is hisz még bennetek csak most valami miatt (lehet életközépi válság vagy kapuzárási pánik vagy depresszió akármi) most ő mélyponton van. Nyilván nyersen fogalmazott, ami téged bántott, de ha szereted, akkor szerintem fel kéne magad vértezni és elszánni, hogy igenis megmutatod neki, hogy tudsz te még pozitív meglepetést okozni, romantikus vagy szexuális értelemben is akár.

Tudom ilyenkor nagyon nehéz ez, de hidd el hogy ilyen reakcióra olyan szinten nem számít hogy nem lesz más választása, mint hogy újra beléd essen. :)

27L

15 éve vagyok házas, van két gyerekünk. Nőként azt mondom, hogy valahol átlátom és megértem a feleséged álláspontját, de ezt így nagyon erős kimondani. Pont azért, mert olyan sebeket nyit, amit utána nagyon nehéz gyógyítani.

A mi házasságunk is hullámvasút szexuális értelemben. Volt sok nagyon jó időszakunk, pl. a gyerekek előtt, amikor visszatért a kapcsolatunk elején érzett tűz és szinte naponta egymásra vetettük magunkat. Ennek biztosan voltak hormonális okai is, hiszen babát terveztünk. Aztán a gyerekek születése után ez némileg csillapodott. Más volt az első, be kellett rendezkedni a baba érkezésére, mégcsak tapogatóztunk hogyan is fér ő bele az eddig megszokott életünkbe. Aztán jött a második és a már addig kialakult rendszer is borult. Nem tagadom, bizonyos tekintetben életem legszebb évei voltak, amikor a gyermekeink érkeztek az életünkbe, szexuális értelemben viszont tökéletesen lenullázódtunk szinte és a gyerekek mellett nem is igazán találtuk az utat egymáshoz. Szerintem sokan már itt elengedik a dolgokat, a gyereknek élnek és közben elmennek egymás mellett. Szerencsére mi ezt időben észrevettük, mindketten kellemetlenül kezdtük érezni magunkat és ezt átbeszéltük. Nagyon tudatosan próbálunk a mai napig kettesben tenni a kapcsolatunkért, azért hogy az intimitás ne kötelező jellegű, szükséges rossz legyen, hanem mindkettőnk által igényelt érintkezési forma.

Vagyunk-e annyira vadak, mint a kapcsolatunk elején? Nyilván nem. Ismerem-e minden lélegzetvételét, rezdülését, porcikáját, ami miatt nem igazán tudok neki meglepetést okozni? Persze... Van, hogy azért megyek bele a szexbe, hogy ne nyüstöljön? Bevallom, igen.

Ennek ellenére mindennél jobban tisztelem és szeretem őt, mint férfit, el sem tudom képzelni magamat nélküle, a családunkat meg végképp nem. Mi így négyen alkotunk egy egységet és hiába kopott meg már itt-ott a szenvedélyünk egymás iránt, az amit ketten létrehoztunk, annyira csodálatos, hogy soha nem jutna eszembe elválni tőle, amíg érzelmileg ennyire egyek vagyunk. Nekem ő az életem szerelme! És a gyerekeink érkezése óta érzelmileg még erősebben kötődöm hozzá. Egy csapatot alkotunk. Nem szabad negatív irányú beszólásokkal mélyíteni azt a felszíni kopást, mert végül sajnos tényleg akkora gödröt ástok magatok közé, hogy azt már a jó isten sem temeti vissza. Nem poénkodhatsz szexuális értelemben, ha ez őt bántja és ő sem vághat vissza azzal, hogy unalmas vagy és reménytelen ez az egész. "Kiherélitek" egymást, pont a cél ellen dolgoztok.

Inkább próbáljátok meg egy-egy nyugis estén végig gondolni és átbeszélni, hogy milyen életszakaszaitokban éltetek a leghevesebben ilyen tekintetben. Nosztalgiázzatok és fordítsatok időt egymásra. Akár a kanapén egy-egy pohár borral, akár egy közös éttermi vacsorán kettesben, akár bárhol, ami számotokra kedves. Az érzelmet, a testi közelséget erősítsétek egymásban és ez hozni fogja magával a szexualitást. Persze nem lesz olyan tüzes, mint az elején és folyamatosan dolgozni kell érte, hogy ez fennmaradjon, de a jelenlegi állapototoknál bármi jobb. Észre kell venni, ha elindultok a lejtőn és a kérdésed alapján ti elindultatok. Én azt gondolom minden házasságban előjön ez, csak dolgozzatok ellene és ne mélyítsétek!

Megjegyzem, tudom hogy ezzel a felfogással nem leszek népszerű, de én sosem voltam ellene a részben nyitott házasságnak. Mindig nyíltan vállaltam, hogyha a férjem szexuális értelemben más mellett találja meg néhány alkalom erejéig azt a tüzet, amit itthon hiányol, akkor menjen. De csinálja diszkréten, csendben. Amíg érzelmileg a családunk mellett áll, addig nincs bajom ezzel. Annak ellenére, hogy mindketten, kölcsönösen így gondoljuk, én sosem "csaltam meg" a férjem és azt gondolom, hogy ő sem engem. Vagy legalábbis nem vettem észre, tehát a megbeszéltek szerint abszolút diszkréten, csendben tette, ahogy megbeszéltük.

Lényegében akkor ez a kapcsolat sose adta neked azt, amire vágytál!

Nincs értelme halogatnod a dolgot, csak egy életed van. Lépj tovább és keresd meg végre a boldogságod!

11 éve vagyunk együtt a férjemmel, tiniszerelemből indult.

Gyakorlatilag most a legjobb a szexuális életünk. Egyre jobban élvezem, egyre több az orgazmusom és enyhén szólva sem érezzük laposnak.

Mások hallottak már a hüvelyi orgazmusról, nálam természetes.

A "varázs" elmúlik, mivel új szeretővel bizonyítottan hormonok szabdulnak fel a szervezetben, ami enyhül ha sokáig vannak együtt a párok.

De mi tettünk a kapcsolatunkkért szexuális téren is és most olyan a szex amilyen soha nem volt mással.

#18 vagyok

Jah h ez így megy nálatok kezdetektől?

Ne haragudj de nem vagy komplett. Tönkretetted magadnak 20 évedet.