Miért jó kötni házasságot? Miért éri meg családot alapítani?

-érzelmi biztonságot ad

-anyagi közösséget ad

-a gyerekeknek érzelmi fejlődésének biztonságos környezetet ad

-egyértelművé teszi a játékteret

Ne a kormány oldaláról nézd. A házasság (ha jól csinálják és jól szervezik a jogi oldalát) biztonságot ad az egyénnek és a családnak is. Egyfajta védőháló főleg a gyereknek. Jogilag előrébb van, mint az élettársi kapcsolat, a házastársat jobban figyelembe veszi a jog, mint az élettársat (még).

A családalapításra nem tudom a választ. Van, akinek élete legszebb élménye, legnagyobb öröme, személy szerint, ha muszáj lenne gyereket vállalnom, öngyilkos lennék.

A legjobb dolog a világon. Mert biztos vagyok a férjemben, bármihez kell, van cinkosom, folyton “kéznél van” a legjobb barátom. Van kivel átélni és megosztani élményt, aggodalmat, sikert, gondokat. Sosem vagyok egyedül, ráadásul fülig szerelmes vagyok belé. A gyerekekben látni magadat és azt, akit a világon a legjobban szeretsz, az pedig tényleg maga a csoda. Végigsegíteni, ahogy egy magatehetetlen kis csomagból járó, beszélő, gondolkozó ember lesz, hatalmas dolog.

Persze tenni kell érte. A gyerekeket nevelni kell, következetesnek lenni, mindenre megtanítani. A kapcsolatért meg kell dolgozni, néha háttérbe kerülni, a másikat első helyre helyezni, gondoskodni, beszélgetni, elengedni dolgokat. De bőven megéri. 😊

(Nem fizetett politikai hirdetés, csak egy boldog feleség és anya.)

Az utolsó nagyon szépen megfogalmazta.

Én csak egy praktikus dolgot teszek hozzá - pl. ha kórházba kerulsz, a házastársad a legkozelebbi hozzatartozod, neki fognak informáciot adni, mi van veled. Míg ha csak élettársad, jogilag senkid, igy nem kotelesek informálni ot az egeszsegi allapotodrol.

Jóérzés, hogy a páromat már nem csak a páromnak nevezhetem, hanem a férjemnek. Sokkal magasabb szintű érzelmi kapcsolatot jelent ez nekünk, ezért tartottuk fontosnak a házasságot. Barátom sok volt, ahogy neki is barátnője. Férjem ő az első és remélem az utolsó is, illetve ugyanígy fordítva is.

A családalapítás pedig... Ha valaki rettegett tőle, az én vagyok. Vágytam rá, de annyira önző és énközpontú életet éltem korábban, hogy nem voltam benne biztos, hogy jó lesz ez nekem. Végül belevágtam és ugyan beismerem, hogy sokszor piszkosul nehéz, azért azt kell mondjam, a világ legnagyobb barma lettem volna, ha ezt az élményt kihagyom. Már maga a tudat is csodálatos, hogy ez a lény kettőtökből lett. Hihetetlen vizslatni hogy kire miben hasonlít és minden hét, szinte mindennap hoz valami újat. Mennyire gyorsan fejlődik, mire képes már, mozdulatok, új szavak, egész mondatok, szólások, mondások, ovis élmények, stb. Én alig várom, hogy megszülessen a testvére, ami azt gondolom új szintre emeli a családunkat. Hiszen itt már az egymáshoz fűződő viszonyukat is lehet majd csodálni és egyengetni.