Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire normális hozzáállás ez egy apától?
Az egy dolog, hogy nagyjából soha nem foglakozik a gyerekkel. Tegnap este megint egymást marták, mert a gyermek mindent elkövetett, hogy foglalkozzon vele az apja, hiába. Éjszaka beteg lett, hányt a fiam. Reggel kértem a férjem, segítsen kihúzni a kanapét, hogy le tudjon feküdni a gyerek. Mondta, hogy jó, majd átfordult a másik oldalára. Kirángattam a kanapét, elrohantam a boltba. Hazaérek,a gyerek a wc előtt toporog, hogy hánynia kell, de az apja nem jön ki. Szóltam hogy a vödröt adja ki legalább. Még ő volt felháborodva, hogy wczni sem hagyjuk, amúgy is hányjon a mosdókagylóba, vagy a földre, majd feltakarítom. Majd közölte, hogy felejtsük dl, hogy bekapcsoljuk a tvt, gépet vagy telefont. Feküdjön csak simán a gyerek. Persze bekapcsolta a telefont, de ahogy hallotta, hogy valaki kocsival hazajött, gyorsan kikapcsolta, hogy nehogy az apja észrevegye és megint leordítsa.
Ja és reggel azt mondja, most jött ki a wcről a gyerek, minek megy megint. Nem a mit segítsen, hanem még ledorongolja. A kocsit kölcsönadta, mikor kérdeztem, hogy hol a kocsi, közölte, hogy nem kérte még vissza. Azt sem kérdezte, elvigyen e. Tehát a hulla beteg gyerekkel gyalogolhattunk az orvoshoz. És természetesen én leszek a hülye mert miért nem mondtam. De most ezt mondani kellene?
Semmi kedvem egy közel 43 éves embert tanítani. Elég nekem a fiamat nevelni, meg tanítani a helyes viselkedésre.
Annyi a baj, hogy utánozza az apját.
A saját érdekedben keress magadnak valaki mást és lépj. Bárki jobb ennél. Végre gondolj a saját boldogságodra is.
Ha van hova menni, menj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!