Normális vagy öntelt hozzáállás, ha nem rokkanok bele a szakításokba, mert tudom, hogy úgy is lesz más valaki?

Amíg te vagy kevésbé szerelmes a másikba kettőtök közül, addig szép, hogy nem rokkansz bele.

A neheze akkor jön majd, ha egyszer valakibe rendesen belezúgsz, aki szakít veled egy jobb miatt, vagy akivel valamilyen objektív okból nem lehettek együtt.

Egyébként szerintem ha neked így jó, akkor ez normális hozzáállás, és nem önteltség. Abban igazad van, hogy lesz más. Csak arra figyelj, hogy ne azért ess egyik kapcsolatból a másikba, hogy az újjal a régi hiánya miatti fájdalmat akard gyógyítani, mert ez egy olyan lefelé húzó spirál, amiből csak egyre rosszabbul és rosszabbul fogsz kijönni.

Ezt nem lehet racionálisan megítélni. Ha valakit igazán szeretni fogsz bizonyára megvisel ha elhagy. Ha nem visel meg azt jelenti,hogy nem jelentett sokat Neked.

Ha szerelmes vagyok nekem az kell, aki ezt az érzést kiváltotta belőlem, nem tudok arra gondolni ha elveszítem,hogy majd lesz más, egyszerűen szenvedek.

Bár idővel biztos túllépek rajta, de nem azonnal jön váll rándítva a "lesz majd másik" érzés.

Ez olyan mintha egy ruhadarabról beszélnél, nem érzésekről.