Mennyire normális hozzáállás ez egy apától?

Az egy dolog, hogy nagyjából soha nem foglakozik a gyerekkel. Tegnap este megint egymást marták, mert a gyermek mindent elkövetett, hogy foglalkozzon vele az apja, hiába. Éjszaka beteg lett, hányt a fiam. Reggel kértem a férjem, segítsen kihúzni a kanapét, hogy le tudjon feküdni a gyerek. Mondta, hogy jó, majd átfordult a másik oldalára. Kirángattam a kanapét, elrohantam a boltba. Hazaérek,a gyerek a wc előtt toporog, hogy hánynia kell, de az apja nem jön ki. Szóltam hogy a vödröt adja ki legalább. Még ő volt felháborodva, hogy wczni sem hagyjuk, amúgy is hányjon a mosdókagylóba, vagy a földre, majd feltakarítom. Majd közölte, hogy felejtsük dl, hogy bekapcsoljuk a tvt, gépet vagy telefont. Feküdjön csak simán a gyerek. Persze bekapcsolta a telefont, de ahogy hallotta, hogy valaki kocsival hazajött, gyorsan kikapcsolta, hogy nehogy az apja észrevegye és megint leordítsa.

Ja és reggel azt mondja, most jött ki a wcről a gyerek, minek megy megint. Nem a mit segítsen, hanem még ledorongolja. A kocsit kölcsönadta, mikor kérdeztem, hogy hol a kocsi, közölte, hogy nem kérte még vissza. Azt sem kérdezte, elvigyen e. Tehát a hulla beteg gyerekkel gyalogolhattunk az orvoshoz. És természetesen én leszek a hülye mert miért nem mondtam. De most ezt mondani kellene?