Az milyen már, hogy a férjem így intézi a közös bevásárlást?

Elvezet a boltig. Ott ő kényelmesen hátradőlve élvezi a kényelmet, míg én a szombati tömegben szívok a heti nagybevásárlással egyedül. Csak szombaton tudunk menni, mert hétköznap nem ér rá, vasárnap itt zárva vannak a boltok (Berlin). Tehát telepakolom a kocsit, a kasszánál ki a szalagra, majd újra be a bevásárlókocsiba, aztán kitolom a parkolóba, ott be a kocsiba, aztán a házunk garázsánál ki a kocsiból, be a liftbe, ki a liftből, be a lakásba. És mikor kifakadok, hogy más férfiak holtbiztosan nem a feleségükkel cipeltetik a nehéz holmit, akkor közli, hogy de ő elvezet a boltig, így nekem már csak a háznál kell kipakolnom, és nem a bolttól hazáig vonszolnom az összes holmit.

Most ne a bevásárlásra menjünk rá, mint téma, hanem hogy szerintetek is ez így normális? Más férfi is a kocsiból nézi, amint a felesége majd’ megszakad? És még nekem kellene hálásnak lenni, mert Ő Királyi Felsége kegyesen elvisz kocsival a boltig? Mert egyébként ez jellemzi az egész életünket, ő hátradől, nem csinál semmit, mindenre egyedül vagyok.