Hány pasi van itt, aki megbánta hogy megházasodott?

Egyébként én megbántam, de még gyerek előtt 2 év után elváltam. De minden nő egyforma most már látom 42 évesen.

Most csak élettársam van, de így sem jobb...

És amikor a nő betegszik meg és már nem tud pornós alakítást nyújtani és ezért megcsalja a férfe akkor mi van? Hány meg hány olyan van akinek hűséges felesége és gyerekei vannak erre inkább bekattan, vesz egy sportkocsit lelép a 18 éves titkárnővel? Ja hogy arról a részről nem beszélünk mert mindenért a nők hibásak.... :D

Amúgy meg kiváncsi lennék a logikádra.... HA minden nő elmenne katonának, akkor ki csinálná a lőszereket és a konzerveket? Azok csak úgy maguktól lesznek? Emellett van egy pár ország ahol a nőknek is van sorkatonaság, nem hallom, hogy panaszkodnának. Vagy úgy gondoltad, hogy minden nő harcol, amíg a férfiak otthon dolgoznak? Mondjuk az jobb is lenne, a női katonák valószínűleg nem erőszakolnának sorra minden nőt és gyereket ahogy a férfiállat-katonák rendszerint teszik. :)

Megértem, hogy sok ilyen eset van... De 3 példa az én életemből:

1, nagyszülők, a halál választotta csak el őket

2, édesanyám, aki miután édesapám beteg lett is kitart mellette és vette át a családfenntartó szerepet (és még mindig minden alkalommal ha valahová nem együtt mennek, puszival köszönnek el és újra találkozáskor)

3, saját magunk példája: párom magasabb beosztásban van, de egy ideig nem volt munkája, én simán beosztottam azt, ami nekem volt és ő sem szenvedett hiányt! Azóta engem is előrébb léptettek, aztán őt is, így megmaradt az, hogy magasabb pozícióban van. Mégsincs olyan, hogy ezért valamit ő fizet csak stb... Megoldottuk egy közös számlával, amire mindketten ugyanannyit utalunk. Ezen kívül megmaradt a sajátunk a takarékosság jegyében, és így ha a másikat meg akarjuk lépni, nincs az, hogy miért vett le bármelyikünk is X ezret, pl egy nagyobb ajándéknál. Ez 6 éve működik. Jòban rosszban egymás mellett. ...és volt nagyon durva helyzet is. Betegség is. Kívánom mindenkinek, hogy találja meg az igazi párját és ne a rossz döntése alapján ítéljen meg minden nőt/férfit.

Ahányan megházasodtak! Gondolj csak bele, jó magaviselet esetén még a börtönben is harmadolnak, de házasságban még abban se bízhatsz. :-))

Viccet félretéve tényleg minden nős férfi életében vannak PERCEK, amikor bánja a dolgot, de (jó esetben) ezek valóban csak percek. Engem az elmúlt 36 évben kétszer húztak bele a jegygyűrűnek álcázott csőbe, de nem mondhatom, hogy megbántam. Nagyon nem! Főleg a mostani 18 évet. Ehhez persze meg kell találni azt a nőt, aki az élet minden területén partner, társ tud lenni, és neked is olyan férfivá kell érned, aki meg is tudja tartani a nő szerelmét.

22:15 mondjuk azért mert senki sem szereti ha hazudnak neki és becsapják? Mert a nő így elvesztegeti az életét egy olyanra aki nem is szereti? Mert a férfi hazahozhatja a betegséget és megfertőzheti a nőt is vele? Stb...

Amúgy talán a férfiak nem fújnak ha titkos szeretője a nőnek van? Pedig nekik több okuk lenne rá, a fárfiak sokkal önzőbbek az ágyban mint nők, sokkal több nő nem elégül ki mint férfi.

44 éves vagyok. Akkor tisztába teszem a dolgot, mert nem szeretem a felháborodást.

Az én világomban maximális volt mindig is a tisztelet. Nálam sosem játszott be a megcsalás, de még a gondolata sem. Én mindig felelősséggel álltam a páromhoz, a legjobbat akartam neki.

Szóval engem nem érdekelnek azok a bunkó proli parasztok, akik félremennek a párjuk mellett, ez nem az én világom. Ismeretlen világ, nem is akarom megismerni.

Ha eddig oké, akkor most jön a lényeg. Én mindent megtettem amit lehetett, végig becsülettel álltam a házassághoz, a feleségemhez, a tőlem telhető legtöbbet meg is tettem. Viszont ezek után, amit kapok az finoman szólva is kritikán aluli, máshogy fogalmazva vérlázító.

Én odaadtam a legszebb, legtermékenyebb éveimet, önként, mert azt hittem, ebből egy erős és boldog kapcsolat lesz. Majd most itt állok, aztán csak pillázok, hogy sok nő szidja a férfiakat ilyen-olyan okoknál fogva. Megértem. Viszont ha összehasonlítom magam azokkal a hulladékokkal, akkor megint felötlik bennem az, hogy én ezek után miért vagyok egy senki, egy nulla? Miért kapom mindezt? Természetesen az a válasz, hogy nincs velem semmi baj.

Na, ebbe a szélmalomharcba és logikai buktatókba őrül bele az agyam. Mert ha az kevés amit én adtam érzelmileg, anyagilag, emberileg, akkor tényleg egy alkoholista lúzer

szintjén állok? Én már nem tudok több mindent tenni, de már nem is akarok.

Más nő meg kitart egy szánalmas, hazug pondró mellett is, és még azt is elhalmozza a szeretetével-

Remélem így már érthető a felháborodásom, de inkább az elkeseredésem!

Kedves Utolsó! Sajnálom, hogy ez a helyzet. Én a másik oldalról írok. Nekem egy 45 éves párom van, egy két éves gyerekünk van. Párom részéről az apja is ügyvéd. Régen feleség akartam lenni, de már nem. Legalábbis a pároné nem.. terhesen kellett szembesülnöm, higy egyébként a házon, amiben élünk a kedves nagypapa haszonélvezeti joga van rajta. Ugyanígy a testvére házán is. Ez még semmi... én most kezdem a doktori képzést és minden egyes nap megkapom a páromtól, hogy nem jó anya vagyok , hogy gondolom, hogy elmegyek konferenciára.... de én támogassam , mivel 30 évesen lett jogász és még most sem tudta letenni a szakvizsgáját.

Mellesleg aki azt mondja, hogy váláskor mindebt visz a nő, téved. Van házassági szerződés. Én rettentő nagyot csalódtam a páromban. 30N

Látom, elment sárdobálós irányba és már ki is merült a kérdés, de azért írok, hogy ha valaki később olvassa, lássa.

Én nő vagyok és soha még semmit úgy meg nem bántam, mint a házasságot. Teljesen mínuszban kerültem ki belőle. Az exnek volt annyi esze, hogy úgy ossza fel a költségeket, hogy ő fizeti a hiteleket, én meg a háztartást... mondanom sem kell, hogy amikor váláskor bizonyítani kellett a dolgokat, ő tudta lobogtatni a banki papírokat, én meg csak a háztartásra fordított pénzről vezetett excelt meg néhány blokkot, amit megtartottam... amiből látszott ugyan, hogy többet kellett költenem, mint ami a hiteltörlesztés volt, és én közben jeleztem is neki többször, de nem érdekelte. Persze a bíróságot sem. Amikor a családját hívta vendégségbe, akkor is nekem kellett megvennem és megfőzni mindent, aztán persze én voltam a béna, ha valakinek nem ízlett valami. Vállalkozó voltam ő alkalmazott, de átlagban kb ugyanannyit kerestünk), és egyszer tüszős mandulagyulladást kaptam, akkor azt mondta: "nem maradhatsz ki a munkából mert akkor nem keresel pénzt, akkor majd csak magamnak veszek kaját". Négy hétig napi háromszor voltam lázas és úgy jártam dolgozni. Utólag elhinni se tudom. Emiatt évekkel később ki kellett venni a mandulámat, mert olyan szinten tönkrement. Fogytam 10 kilót úgy, hogy eleve 58 kiló voltam. Na, szóval egyáltalán nem igaz, hogy mindig a férfi szívja meg és a nő jön ki jobban. Ő még félre is tett magának, a válás után lakást tudott venni, én persze nem, mert mínuszba mentem, két év volt, mire kivergődtem belőle.

Soha többet az életben nem házasodok meg, de azt visszautasítom, hogy a nők csak jól tudnak kijönni belőle.