Az esküvő / házasság tényleg rosszat tesz a kapcsolatoknak?

4-eshez, aki írta, hogy nem érti azokat, akik hosszas együttélés után összeházasodnak, aztán 1-2 év után elválnak: fúh, hát igen, ez tömény hülyeség, és ezt azért mondom, mert én is ezt csináltam :D 35n

Magyarázata talán az, hogy a hosszú együttélős kapcsolat már nem jó, ellaposodott, nem szerettük már egymást igazából, de valahogy összefonódott az életünk, és nem volt "eléggé rossz" a kapcsolat a szakításhoz. Szóval akkor az a fura helyzet állt elő, hogy szakítás helyett összeházasodtunk... ez 1 év izgatott projektmunkát jelentett, mert szerveztünk egy bazi nagy esküvőt, ez nem hagyott unatkozni. Utána meg élveztük a rivaldafényt, fúúú, fiatal házasok, de jópofa, milyen izgi, hogy én is mostmár házas vagyok, mint a nagyok... és akkor, amikor mindez elült, 3 év elteltével belém hasított, hogy de hiszen ez borzalmas. Iszonyúan unom. És akkor most ez lesz egy életre, 80 éves koromig??? De hiszen még csak 28 vagyok! Belehúztam, hogy felturbózzam, de ellenállásba ütköztem, ő csak kanapén puznnyadni akart, meg vásárolgatni. Meg beszólogatni, meg minden, hogy milyen hülye vagyok, miért akarok folyton valamit. Akkor azt mondtam, na jó, én nem hiszek a mennyországban, nekem nincs több életem, csak ez az egy, úgyhogy ebből nekem elég volt. És elváltunk.

Ez csak az én történetem, de az a gyanúm, hogy a többségé valami hasonlóról szól.

A mi kapcsolatunk sokkal szorosabb, amióta szervezzük a nagy napunkat. A vőlegényem is kezdi egyre inkább beleélni magát, pedig nem egy lelkesedő típus.

Alapvetően nem gondolom, hogy hatalmas fordulópont lenne a házasság, hiszen a közös lakásunkban élünk két éve, együtt tengetjük a mindennapjainkat. Így lesz ez ezután is. Annyi pluszt fog adni, hogy a férjemnek nevezhetem, nem csak a páromnak és akárhányszor ránézek a gyűrűmre elmosolyodom, hogy feleséggé tett.