Az esküvő / házasság tényleg rosszat tesz a kapcsolatoknak?

Szerintem sem igaz, eleve már előtte is együtt él a párok nagy része. Szóval már együttéléskor kellene buknia a dolognak, ha nem megy.

Amit viszont én megfigyeltem, hogy évekig járnak, (együtt is élnek), aztán megházasodnak, és egy évre rá elválnak, ezt nemigen tudom hova tenni. (De aztán lehet, hogy addigra így is, úgy is, szóval esküvő nélkül is gallyra ment volna a kapcsolat.)

Ha igaz lenne, rég eltűnt volna a házasság intézménye. Manapság a legtöbb pár csak hosszas együtt élés után köt házasságot, tehát gyakorlatilag semmi nem változik ettől.

Ez a hiedelem onnan eredhet, hogy amíg friss a kapcsolat, még izgalmas. Mindig lehet tervezgetni a következő közös lépést. Sokan az esküvő, vagy legkésőbb a gyerekvállalás után megállnak, mert úgy érzik, elfogytak a közös mérföldkövek. Így nagyon hamar bele lehet unni a hétköznapokba. De ez nem csak házasoknál történik meg, hanem bármelyik párnál.

Aki azt hiszi, hogy az esküvő garantálja az örök szerelmet és már soha többet nem kell érte dolgoznia, az szidja később a leghangosabban a házasság intézményét, amikor csalódik.

Nem az esküvő/házasság teszi tönkre a kapcsolatot, hanem a megszokás, és/vagy az együttélésnél és pláne a gyerekvállalásnál kiütköző, addig szóba sem került különbségek, a felmerülő problémák, változásokkal járó nyűgök.

Sokan a párkapcsolatot is fogyasztói attitűddel kezelik, már eleve úgy gondolják, hogy x. év alatt el fog úgyis romlani és már előre is unják és kifelé kacsingatnak, hátha a másik, pláne a másé jobb vagy legalább kevésbé macerás.

Ráadásul ahogy az élet minden terültén, itt is a félelem is hajtja őket, hogy esetleg lemaradnak valami jobbról. Az ilyen, rohamosan tönkremenő házasság ahhoz hasonlít, mint amikor végre megveszel egy tök jó cipőt, amiért bejártad a fél várost, tetszik is, kényelmes is, de mégis hazafelé még nézegeted a kirakatokat, hogy talán a másik még jobb lett volna :D

A harmadik oka pedig, ha valaki valami külső dologtól várja azt, hogy őt majd boldoggá és különlegessé teszi: ilyen a karrier, a szerelem, a gyerek, az anyagi javak... és akkor jön, hogy tipikusan negyven évesen (kinek már 35, kinek csak 50) mindegyik úgy-ahogy kipipálva és el kellene gondolkozni, hogy mégsem elég, mégsem tetszik, hogy csak ennyi lenne az élet és nem vagyok boldog a saját társaságomban se... és jön a kapuzárási pánik meg a válás, a férfiak fiatalabbat akarnak, a nők meg végre szabadságot (tisztelet a kivételnek). Nagyon stabil, közös értékrend és az önismeret az, ami öregen is együtt tartja azokat a párokat, akik tudják élvezni és megbecsülni egymás társaságát és nem csak jobb híján.

A nőnek jót, a férfinak rosszat tesz.

Csak olvasgass itt. Megérted.

Nem. A jó kapcsolatot csak megerősíti, ha meg rossz a kapcsolat, nem kell összeházasodni. Mi majdnem öt év együttélés után házasodtunk össze, és csak jobb lett tőle a kapcsolatunk.

72N