Ha gyereketek és párja esküvőjükre olyan helyszínt választott a vacsorához, ahonnan kizárt titeket, elmennétek a házasságkötésre?

Köszönöm a sok hozzászólást!

Köszönöm a sok trollkodást!

Köszönöm a számtalan találgatást, kitalációt!

Köszönöm, hogy feltételezitek mindez csak kamu kérdés!

Köszönöm, hogy minket oltotok le, mert sérelemként éljük meg azt az eseményt, amit egy örök élményként kellene!

Ha nem ragálok azonnal a hozzászólásokra, mert éppen nem érek rá, akkor, miért kell belefantáziálni mindenfélét a témába? Valóban nem részleteztem, nem tártam fel életünk minden mozzanatát és a diéta részleteit sem. Előbbit azért, mert, miért mesélném el itt az egész életünket Ádámtól és Évától kezdve. A diétának részleteit pedig rossz megfogalmazás miatt nem írtam le. (hajnalban írtam ki a kérdést, eléggé fáradt, álmos voltam, bár most sem lettem sokkal fittebb éjszakai munka után)

Kissé részletesebben: Nem csupán kettőnkről van szó. Van két kisebb gyerekünk is. Mind a négyen diétázunk, nem teljesen egyformán. Hárman kényszerből, betegség miatt, kislányunk pedig túlsúly okán. (az ő esetében olykor eltérhet ettől) Gluténmentesen étkezünk, NEM DIVATBÓL! Ráadásul nejem hiperérzékeny, már egy szem Tik-Taktól is kegyetlenül rosszul tud lenni. Fiammal, mindez mellett még cukorbetegek és laktózérzékenyek is vagyunk. Egy gluténmentes ételeket biztosító étteremben, ahol igazi séf, szakács dolgozik, megbeszélés után kellemesen tudunk étkezni. Eddig bárhová vetett minket a sors, meg tudtuk oldani, találtunk a kényszer szülte igényeinknek megfelelő helyet.

Nagylányomat nem mi neveltük fel, ő előző házasságomból született. (mindig is ápoltuk jó viszonyt) Néhány éve az én házamban laknak párjával. (Félreértés elkerülése végett, nem vagyunk gazdagok, átlagos család vagyunk.)

Kis kavarodás volt annak tekintetében, ki fizeti az esküvőt. Mi, szülők fizetjük! (a vőlegény szülei, ex-nejemék, és mi) A lányom és párja eddig mindent maguk intéztek, így mindent maguk vettek meg, előlegeztek le. Valaki jól írta, a végén benyújtják a számlát.

Lehet, hogy maradiak vagyunk, de úgy gondoljuk, egy normális családban, igenis illik megbeszélni az esküvő mikéntjeit. Nem, nem akarjuk rá erőszakolni a fiatalokra a saját elképzeléseinket! De ők huszonévesek, mi pedig negyvenesek, ötvenesek vagyunk, így kétszer annyi az élettapasztalatunk.

Valahogy úgy képzeljük ezt az egészet, mit az Örömapa c. filmben látható. Mindenkinek van egy elképzelése, mindenkinek vannak ötletei, majd mindezt addig gyúrjuk, amíg meg nem születik egy közös állapot. Ez így volt a mi esküvőink esetén is, de minden rokon, ismerős esetében is. Még nem találkoztam olyan esküvővel, ahol az örömszülőket kihagyták volna mindenből! (nem is értem, miért írnak sokan úgy hozzászólást, hogy mindezt normálisnak tartják) A kifejezésben is benne van örömszülők. Számunkra is nagy esemény az esküvő! Erre szinte kirekesztenek az egészből és orrunk alá dugnak egy meghívót, mint egy havernak vagy szomszédnak, kollégának.

Igen, egy pizzázóban lesz a lagzi! Olvasom, van aki ezt elképzelhetetlennek tartja, pedig így lesz. Sőt, mondok még egy jót, ez a pizzázó egy strand oldalában van. Egyik oldala az utca felé, másik a strandra nyílik. A fürdő pedig nyitva lesz még néhány órát, mikor a násznép odamegy. (Mielőtt megkérdezi valaki, nem lehet strandolós, medencés bulit tartani, azt nem engedi a tisztiorvosi. Pedig így, még mi is megértettük volna a helyválasztást, poén lett volna.)

Az esküvő menetéről semmit nem tudunk. Lányomék, azaz a házasulandók, nem osztottak meg velünk semmit! Fogalmunk sincs, meg van-e szervezve, honnan indulnak, ki segít az öltözködésben, ki fuvarozza őket, stb. Annyit tudunk, hány órára kell menni a házasságkötő terembe.

Még egy fájó pont. Mikor leültünk tíz hónappal ezelőtt a vőlegény családjával, kisebbik lányunknak be lett ígérve, ő lesz majd az egyik koszorúslány a vőlegény unokahúgával együtt. De ezt is kihagyták a fiatalok a szervezésből! Így ott tartunk, hogy kisebbik lányunk is meg van sértődve.

Azt aláírom, el is fogadnám, hogy olyan esküvőt szerveznek, amit ők elképzeltek, akarnak. De hogy minket, örömszülőket, testvéreket minden információból kizárnak, egészségügyi problémákból eredő kényszerdiétánkra sem adnak. Kizárják a tesót a koszorúslány szerepből. Úgy kezelnek, mint egy akármilyen meghívottat. Ez már így eléggé sok számunkra! Igen, meg vagyunk sértődve! Igen, bevágtuk a durcást! Igen, pocsékul érezzük magunkat! Igen, tartunk attól, hogy ebből a helyzetből sehogy nem fogunk jól kijönni.

Mindez vihar a biliben? Nem az! Ez a mi életünk is, ez minket is érint! Az esküvő családi esemény, egy szertartás, nem egy haveri buli! (arra ott van a legény és leánybúcsú) Ha felrúgjuk a szokásokat, akkor miért kell egyáltalán az esküvői rendezvény?

(Hú, de utálatos dolog itt magyarázkodni idegeneknek! Egyre jobban értem azokat, akik kizárólag semleges, általános témákban tesznek fel itt kérdéseket személyes helyzetekre nem. Szerintem, ezentúl én is maradok a műszaki cikk, autó, film, zene és hasonló témáknál.)